Kenyeres Lilla

Született: 1994. május 4.

Népszerűség: 61 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Olyan ez

Ahogy a dohány terül el a papíron,
ahogy a teher váj utat a válladon,
mint az akasztós fogódzó a villamoson,
mint a semmi, ahogy melléd oson,
ahogy kihűlt kezek összefonva,
ahogy lilult szájak tárva-nyitva...

Tovább...

Innentől

Nem tudtam elhinni,
hogy beleférsz egy akkora koporsóba.

Tovább...

Felhullámzott híd

Megfordul bennem az üresség,
teletölt egészen,
kinőtt testrészeim
egy rozsdás kilincsen,
mint a kiakasztott "Nem kérek takarítást" tábla.

Tovább...

Kávé

Onnan jöttem rá
hogy egyik reggel
mikor a kávét ittuk
teljesen elfelejtettem
hogy hogy néz ki a kezed
és őszintén az enyém sem
volt túl ismerős
te valamit motyogtál...

Tovább...

Azokon a napokon

amikor azokra a napokra célzok
nem arra gondolok amire te
hanem arra amikor nem várlak meg
pedig mindig
a sorozatot is csak félig
amit máskor végig
a zsemlét meg csak magában
semmi vaj vagy felvágott...

Tovább...

Anyának mesélek

Mostanában távolodom, és egyre kisebb leszek.
Biztosan azért, mert már túl közel jártam.

Tovább...

117

Hiány

Csak a valamit tudjuk megfogalmazni,
valami hiányát sosem.
Nincs szavunk például arra,
hogy hiányzik a szerelem,
csak a valami elé tesszük, hogy nincs.

Tovább...

116

De nem tettem

Elfásult, rég üres kéményekből
kifüstölögni látszik a forró nyár,
hiába koldulok szúrágta tegnapoknál,
kulcsra zárt emlékeiből
nem ad többet nekem.

Tovább...

Füstmetaf óra

A napokat úgy számolom...

Tovább...

Az éj szaga

Akár az apró, égről hintett csillaghalálok,
ha alattuk állok,
hullanak bőrömre hideg némaságok.
És úgy játszik tudatommal ez az eltört éjszaka,
mint a macska egy félholt egérrel.

Tovább...

Az emlékek korrodáló várába temetlek,

Combra feszített vasárnapokon visszhangzik a létezés.
Illatokba rejtőzöl és együtt taposott terekbe.

Tovább...

Cím nélkül

Újra szeretni tanullak,
Talán most utoljára,
S mint ölbe hulló ócska maradványa
A lángnak,
Parázslanak bennem kihűlt testű vágyak,
Amiket magamra erőltetek.

Tovább...

vörösbor ízű gondolat

fojtsd meg a levegőt
mielőtt ő fojt meg téged
vágj egy lyukat hastájékon
hogy a bánat kifoghassa a halakat
amiket már úgysem tudsz etetni
köpd ki a szavakat...

Tovább...

1212

ránctalanító krém

esti krém-tégelyekben
hagyom a bőröm lenyomatát
minden nap más darabot
csíkokra vágom a képzeletet...

Tovább...

Az, ami volt

A csend végül mégis megmarad,
ha megszenteli a pillanat,
nincs, hogy titkon ne dobogna
a lámpafény-itta sarokba,
ott a dallamos sorokban,
a szódával felöntött borokban,
ott, ahol a szavak véget érnek,
és mielőtt újak jönnek...

Tovább...

1110

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom