Kencse Orsolya

Kencse Orsolya

Született: 1997. április 23.

Népszerűség: 47 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Bohém sors az

Kiszáradt kórókon csüng az elmém,
S az apályok elmosnak, befednek,
Töredékes egész magányba lépvén
Bohém sors, hol mások leperegnek.

Tovább...

Két teremtés közt

Szétesett az univerzum lomha, bodros teste,
És meghajoltak a fák is e gondos terv előtt,
Nem goromba, csupán néhány nyirkos földgerezd kereste
Az utat egy messzi állomásba, a tavaszt és nyárelőt.

Tovább...

Őszi szonett

Tüzes hálót vetnek rá az ökörnyálak,
Gömbölyű selyemben hálnak a füzek,
Csókot int a fecske az öreg nyárnak,
És megbolydulnak a sásban a vizek.

Tovább...

Minden vallomás altatóágya

Olyan puhán ropognak a hulló, őszi árnyak,
Begyűjtenék minden sustorgást, de nem lehet,
Ahogy járom e világot, a fények körbezárnak,
És elrabolja minden rigódal fáradt lelkemet.

Tovább...

Világszabadság

Révedni nehéz. Az idő
Bokapereceinek neszét számolom,
És hallgatom, ahogy minden lélegzés
Egyenként betölt.

Tovább...

Semmi más

A bérci fák alá temess el, kérlek,
Oda, hol nem találnak rám,
S onnan fogom minden reggel
Dalolni bús elégiám.

Tovább...

Patroklosznak

Úgy álltam feletted,
Olyan néma csöndben,
És sírtam. Előttem az
Éjszínű felismerés
Eltakarta a panelházakat,
És semmit kerekben,
Csak a darabok sarkait
Vettem tudomásul, és Téged.

Tovább...

Ars Poetica

Nehéz egy sémát kivenni a sokból,
És megírni helyette a saját elégiádat,
Frappáns szavakba öltözött sorokból
Arcot faragni, bohém figurákat.

Tovább...

A Nap szerelmese

Festett. Ósdi, nagy palettáján
Keverte meg a világot,
A sárgát, a kéket,
Másképp értette és látta a szépet,
Ne felejtsétek el őt!

Tovább...

Balatoni vallomás

Magával hordja az est a végtelen vizet,
Apadnak és kiszöknek mellette az árak,
Mint gazda, ki a nap végén fizet,
Adja lelkét a fény minden csobbanásnak.

Tovább...

Olyan vagy nekem...

Olyan vagy nekem, mint Platónnak Szókratész,
Kitől a tudásnak magva ered,
Megőrzöm emléked mindhalálig,
S nevedre holttalan fáklyát teszek.

Tovább...

A föld sóhajt és megárad

Rézülepű, arany fodrokba szegte lángjait a kései nap,
Egy-egy üszkös, lomha fát a nyakába vett,
S a tikkadt tarlók sötét árjai úgy borzonganak,
Mint a megfáradt, rongyos vénemberek.

Tovább...

Gangeszi alkony

Elmém a Gangesz partján pihen,
Mélyen beszívom őshazám,
Mantrák zajának árját lehelem,
Nyugaton semmi sem vár rám.

Tovább...

Hajnali kép

Csalán csalta, vad vizekbe szökött a hajnali pára,
És a fénytükörben szirmot bontott a köd,
Apró gyöngyök kúsztak a zöld borostyánra,
Millió ezüstös nap-körök.

Tovább...

Nyugatra tekintek...

Légkönnyű létbe lép a tudatom,
Ez a táj nehéz, néma, nemes,
Múltba vész, mélybe merül el
Az, ki itt kapható kincseket keres.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom