Kencse Orsolya

Kencse Orsolya

Született: 1997. április 23.

Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fehér bakók és zöldek

Fehér bakók és zöldek,
sármány alatt nehezül meg az este,
sűrű a lonc,
őszapó mond imát egy barna kőnek,
az lemállik...

Tovább...

A Halálsorompónál

Szélverte bolt előtt ült a kalmár.
Benn a sok lim-lom gazdára várt,
S amint a nap megállt a zsindely homlokánál,
Messziről jönni látott egy sárga karavánt.

Tovább...

Porhüvelyem

A Rajna partján ülök.
Durva testemet átjárja a szél,
sötétlő, kék füzek verik a vállam,
és lefejti tüzét a nap a búcsú végénél.

Tovább...

Az idői nap-karavánnal jött...

Az idői nap-karavánnal jött,
arca felhős, vizenyős iszap-karcolat,
apró feszülések mimikái borzolták...

Tovább...

Nem mozdultak a vörös jégvirágok...

Rőt keserűmbe hintót fontak a délibábok,
az alkonyi homály odavágott
a falhoz, hogy jobban lássam a törpülő, nagy, barna, nyári bérceket,
és nem mozdultak a vörös jégvirágok.

Tovább...

Már Ősz

Maholnap leomlanak a rétek,
mit felépítettél, kezedben rossz zsarát maradt,
faggyúját ne hordd el, kérlek,
a sorvadó gyertyák fénybábuinak.

Tovább...

Hideg van

Borongós november halott éjszakája,
szemedben a köd csalka fényt takar,
hideg van, és a reszkető dér
kezével varjú-kart kapar.

Tovább...

Carpe diem: Tiszavirágok

1.
Emberlelkű ágas-bogas holtágakon
tiszavirágrajt néz a két szemem,
göndör fodrokon jár a nap,
és elalszik gömbölydeden.
Meghozta a pillanat
boldog virágait.

Tovább...

A Moszkva előtt...

Sziklatorkú boltozat előtt álltam,
zsongtak a fények, a Moszkva,
tekergő lila árnyak hozták,
megállt, és a falat tapogatva
elvegyült.

Tovább...

Egy őszi délután

Hideg volt,
és hozta a tudat az ősszagot,
a nyár kiégett, mint egy izzó, elpattant,
és fellobogtak az őszharangok.

Tovább...

Nyárutó

Könnyű szélszekérrel érkezett az újság,
és a mai hírlapért,
valami félszeg, néma ár nyúlt,
kísérve, forrón dobta szét.

Tovább...

Őszi monológ

Megülte már az ágak vörhenyét,
hegedült, és mégsem zenélt,
megmarta a létet az ősz.

Tovább...

Őszi bárdok

Rég volt...
azóta megkopott a kő,
és megrőtült a tér,
a járdán szerelmes barna nő,
hideg volt, hullt a dér.

Tovább...

Ember

Ki lelkedben törsz régi cél után,
és megragad minden, ami szép,
ember vagy fényben, mocsokban, sután,
ha titkod rögös útra lép.

Tovább...

Séta...

Rám hull az est,
a nagy gyöngyházlepel,
a nap tűzéből lett
ravasz, bájos, kortalan.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom