Katerina Forest

Született: 1950. január 5.

Népszerűség: 75 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Ma reggelre

Figyelted éjszaka a hűvös csillagokat,
a kígyózó neonfényben bujkáló Holdat.
Cipőkoppanásokból reményt szőtt a lelked:
- Talán takarót hoz, egy tányér meleg ételt.

Tovább...

Hová meneküljek?

Villám hasított le a fekete égből,
tűz hányta a szikrát a száraz avaron,
lovak patája dübörgött a csendben, szaggatva
a síró földeket - Hová meneküljek?

Tovább...

Szegregálva?

Az utcákon porördög lődörög, néha imbolyogva megáll,
majd nekilódul, dühösen becsapja a kékre festett ház ablakát.

Tovább...

A szél

Zúgva, sisteregve jött a szél,
dühösen vágta rám a kertkaput.
Forró leheletével felszárított minden
harmatot. Bebújt bokorba, résbe, majd
sziszegve hozzám bújt, körbeölelt.

Tovább...

Na, éljünk még egy kicsit

Na, éljünk még egy kicsit, álmodjunk nagyokat!...

Tovább...

A hajnal nem hoz enyhülést

A hajnal nem hoz enyhülést, kitárt ablakomból
nézem az elsárgult kertem, hol torzóként
virít a trombitafa virága.
Sárga, tépett levelei fonnyadtan lógnak, szirma hull,
haldoklik, vízért kiált.

Tovább...

Ha majd megöregszünk

Egyszer megöregszünk...
léptünk tétova lesz, bottal járunk.

Tovább...

Félelem

Züllött éjszaka után ásítva kel fel a Nap,
a Reggel is botorkál, céltalan halad,
nem néz hátra, talán arra vár,
hogy a Múlt a hátáról leszakad.

Tovább...

Ott ültél csendben...

Ott ültél csendben a ház előtt,
szóltam hozzád - Gyere be a házba,
hűvösek az esték, megfázol, anyám.

Tovább...

Amnézia

Kavicsos út, hepehupás, rajta szelíden bújó pocsolyák,
már oly régen járok ezen az úton.
Ha elfáradok, megpihenek bárhol, árokparton
vagy köveken ülve, járdaszegélyen, vagy madárszaros
parkok rozzant lócáin, egy hörgő város közepén.

Tovább...

Mondd, mit jelent

Esős reggelre ébredt a város,
a szél végigzúgott a kapualjakon.
Megpihent néha a ház falának dőlve,
majd felsuhant és bezörgetett az ablakon.

Tovább...

Megalkuvás

A hajnali köd megint ráfeküdt a háztetőkre,
nyálasan csurog, kenődik ablakra, kőre.
Nézem a kinti világot, hol szürkére...

Tovább...

Gender Jézus!

Kint szürke köd mocska ragad az utca kövén,
fekete varjak károgását szórja a szél.
Harang kondul, halottnak zenél,
érces ritmusa belsőnkben remeg.

Tovább...

Képzelgés

A hegy délcegen tör az ég felé, nyújtózva fellegekig ér,
néha lecsúszik rajta a köd, siklik, simítja kőszikla lelkét.

Tovább...

Kövek

Az alkony elküldte felém bíbor sóhaját,
vén fák alatt nyújtózik az árnyék.
Elfáradtam én is hosszú sétámon,
pihenni vágyom.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom