Katalan
Hogy tudsz-e hiányozni?
Hát arra nincsenek szavak.
Mikor nélküled telnek az órák,
Könnyeim alkotnak tavat.
Van benned valami furcsa erő,
Valami megfoghatatlan hatalom,
Mely megragad, nem ereszt,
Nincs benne semmilyen irgalom.
Fájdalmas tud lenni az,
Hogy néha napokig nem látlak.
Tudom, hogy nem jössz. Én sem megyek.
Mégis izgatottan várlak.
Biztosan lehetne ezt máshogy is.
Lehetne valamit könnyebben.
Lehetne úgy, ahogy megírták
Mindenféle könyvekben.
Varázslat vagy számomra,
Ismeretlen pezsgés, csupa izgalom.
Köszönöm, hogy ragyogásod
Oly gyakran magamba szívhatom.
Itt van ismét az a nap,
A nem szeretett évforduló,
Mikor minden ünnepelt inkább
Még sok időért kolduló
Mosollyal az arcán próbálja
Túltenni magát rajta,
Hogy már nem fiatal.
Hajnal van. Sötét
És csendes minden.
Én itt ülök a fotelben,
A kávémat iszom éppen.
Öt éve láttalak először.
Csak ámultam, lestem,
Van is erről régebbről
Egy hozzád szóló versem.
Megint együtt aludtunk.
Egy egész éjszakát.
Már negyedszer élhettünk át
Ezt a nagy csodát.
Eljött az idő!
Végre van saját helyünk.
Ahova amikor csak akarunk,
Akkor odamegyünk.
Amikor veled vagyok,
Úgy érzem, mindenki rám figyel.
Te vagy az, aki engem
Mások számára érdekessé teszel.
Álltál előttem. Bámultalak.
Aztán egyszer mélyről jött az érzés,
Én már téged sokkal régebben,
Mint hogy ismertelek, valahol láttalak.
Csomó vagyok veled,
Kibonthatatlan bog.
Amit nagyon remélem,
Hogy kioldani senki sem fog.
Szeretnék csak egyszer
Mindenható lenni,
Bármit, amit akarok,
Kedvemre megtenni.
Két éve történt,
Hogy egy őszi hajnalon
Kint ültem a nappaliban
Egy öreg pamlagon.