Kardos Imre
"Látjátok feleim szümtükkel..."
Barátaim vagytok, régebben
de sok jót adtatok...
Most azonban magam vagyok,
mert ti elhagytatok.
Szeretett, drága, jó Édesanyám!
Elrabolt tőlem a halál!
Számomra továbbélsz,
Szívemben egy hang arról mesél:
Lát Téged Isten kegyében,
Megnyugvásra leltél az Ő szívében,
Földi életed ugyan véget ért,
Ám most angyalok harcolnak kegyeidért...
Amikor az élet legyőzi a halált...
Eddig csak figyelted,
mit hoz másnak az élet?
Most nincsen erre időd,
küzdened kell, sorsod eldőlt,
vagy sikerül túlélned őt,
a halált, mely most kísértőd?
Adidas, Puma, Nike.
Más márka nem létezik.
Az utcán ez óvja lábunk.
Benne büszkén járunk.
Gyerekek vagytok, iskolába jártok.
Energiaitalt, kávét isztok, rágyújtotok.
Nem számít, mit mond apátok, anyátok,
sutba vágjátok a jó tanácsot.
Apostol járt erre?
Felnézett az égre,
mi lehet Isten üzenete?
De sem ott, sem alant nem lelte...
Ezer éve elhagyott már a magány,
van valaki, aki hazavár...
Hallom, látom, tapasztalom:
fiatal párok járnak ki nem taposott utakon...
Éjjel, mikor néha felébredek,
mert aludni nem tudok,
lelkesen zenét hallgatok.
Szinte minden stílusban
otthon vagyok... S míg
a különböző ritmusokra andalgok,
rátok gondolok, ti csodálatos nők,
kik engem magamra nem hagytatok...
A Kultúra megvéd.
Te az arab, én a keresztény.
A Korán és a Handzsár a falakra kiakasztva.
A Biblia betéve a könyvespolcra.
A pontos időt mutatja.
A mutatók rendületlenül
haladnak előre,
a hajnalból reggel lesz,
majd elérünk delelőre...
Itt vagyok, megjöttem,
rád vártam, vagy nem?
Ez a kérdés ötlik fel bennem,
választ várok, rád tekintek,
és szíven üt szembogarad,
mely elkerekedik,
mintha azt kérdeznéd:
"Te volnál az?!"...
Életemben többet adtam, mint kaptam,
mégis magam maradtam.
Hitelem megkopott, hitem elhagyott.
Szeretteim, barátaim valahogy
el-elmaradoztak, áldozata lettem
a szeretet hiánynak.