Kardos Imre
Újabb nap virradt ránk.
Mindenki szerencsés,
aki azt csinálja, amit szeret,
szinte semmire sem mond nemet,
hiszen olyan dolgok veszik körbe,
amit semmi sem tehet tönkre.
Nemcsak a mai nap gondoskodik magáról,
te is sokat teszel, élj bárhol...
Ha vetsz, nem akkor aratsz,
de az évszakok segítségével
a termés megmarad...
A zenének, filmeknek, könyveknek
köszönhetem életemet.
Egyformán szeretem őket.
Elvarázsolnak engem.
"Az élet nem habos torta!"
"A banán mindig görbe."
Ti is ilyen egyszerűnek
látjátok ezt az egészet?
Átalvatlan éjszakákon álmodok arról:
Még fiatal vagyok! Enyém a világ!
Kitágult pupillákkal bámulok rá,
keresem az élményeket, mi
a mindennapi örömökhöz
és a boldogsághoz elvezet.
Szeresd az Életet, és tiszteld!
Hisz nincsen még egy ilyen
Ajándék!
Akkor is szép, ha éppen
balul üt ki minden...
Most, hogy megpróbáltam
a Nagy Súlyt letenni,
mit cipeltem, minden még
nehezebb lett... Az Idő
is belém kapaszkodik,
Döntéseim eredménye
rám nehezedik...
Éltünk?
Egyszer úgy alakul:
Végigszenvedjük.
Hisz rengeteg
kötelezettségünk.
Jó időben születtünk,
Szép jövőt remélünk,
Múltunkat feledtük,
Sok mindent megettünk,
Álmaink előttünk,
Fájdalmaink mögöttünk...
Emlékszem, a szerencse
utamba sodort egy nyáron,
az aktuális EFOTT találkozón.
Emlékszem, miként örültünk
ennek a megismételhetetlen
nyári ünnepnek...
Mikor még nem láttalak,
akkor is hiányoltalak.
De mikor észrevettem
igéző tekinteted, azt
éreztem, a Föld is megremeg...
nem, a szebbik nem
Veled voltam,
a Jóból sokat kaptam.
De aztán jött az elmúlás,
miért Mi következtünk,
mikor még rajtunk kívül
volt annyi pár???
Igen, ezt jelenti szerintem,
De fölöttébb idegesítő,
ha csak ezzel állsz elő.
Mindenre ez a válasz,
mintha nem is érdekelne,
mit mondtam, esetleg
kérdeztem vagy valamit
csak úgy megjegyeztem.