Kardos Imre
Mikor, ha nem most?
Véget ért sok minden tavaly,
rengeteg gondom lett hamar.
Anyám emléke vissza-visszatér
rövidebb, hosszabb időnként.
Ennyi...
Hogy ismertelek meg?
Nem tudom...
Talán: Jöttél velem
szemben az úton,
és én mondtam:
"Szeretlek!"
S Te elhitted,
én elhittem...
Vajon mit akar mondani nekem?
Emeljem fel végre a fejem?
És nézzek előre egy szebb,
boldogabb Jövőre?
Nem tudtam veled végig-
álmodni a nyarat.
Ébren voltam félig,
s mire ősz lett,
egyedül maradtam,
fájdalmam határtalan.
Nem tudok feledni,
a tudatalattit megtagadni.
Te már megtetted?
Hogy sikerült?
Bár minden reggel felkel,
végzi teendőit, úgy tűnik,
hétköznapi nő, de én tudom:
Ő egy Angyalka.
Most kit, mit okoljak?
Nem tudom, mit hoz a holnap.
Minden olyan bizonytalan.
Itt maradtam magam.
"Látjátok feleim szümtükkel..."
Barátaim vagytok, régebben
de sok jót adtatok...
Most azonban magam vagyok,
mert ti elhagytatok.
Szeretett, drága, jó Édesanyám!
Elrabolt tőlem a halál!
Számomra továbbélsz,
Szívemben egy hang arról mesél:
Lát Téged Isten kegyében,
Megnyugvásra leltél az Ő szívében,
Földi életed ugyan véget ért,
Ám most angyalok harcolnak kegyeidért...
Amikor az élet legyőzi a halált...
Eddig csak figyelted,
mit hoz másnak az élet?
Most nincsen erre időd,
küzdened kell, sorsod eldőlt,
vagy sikerül túlélned őt,
a halált, mely most kísértőd?
Adidas, Puma, Nike.
Más márka nem létezik.
Az utcán ez óvja lábunk.
Benne büszkén járunk.
Gyerekek vagytok, iskolába jártok.
Energiaitalt, kávét isztok, rágyújtotok.
Nem számít, mit mond apátok, anyátok,
sutba vágjátok a jó tanácsot.
Apostol járt erre?
Felnézett az égre,
mi lehet Isten üzenete?
De sem ott, sem alant nem lelte...