Kardos Imre
Az én matekom...
Rovom a köröket,
ezekből halmazok lesznek.
Idekerülnek élmények,
számok, zenék, lányok,
gondolatok, tettek
s még az is, amit
elfelejtettem,
és persze, a sok emlék...
A szemeidbe néztem,
rögtön megszédültem,
mert azok csillogása
elrepített a túlvilágra.
Szerelem...
Elfogadni Téged olyannak,
amilyen vagy. Lesni kívánságaidat,
várni a jutalmat: mosolyodat.
Feltétel nélkül megbízni Benned,
engedni, másokkal is kedveskedj.
Ünneplünk ma.
Május első vasárnapja:
Ez a nap a Tied,
soha nem éreztem ilyet:
Köszönetet mondok
mindenért, azért
a földi boldogságért,
melyet lehetővé tettél...
Csak Te...
Minden nő egy külön világ.
Gömbölyű csípőjük
és fenekük, szemük, tekintetük
a fele az egésznek,
s ha méhükben a baba...
Anyát sose nevezz annak,
mi sosem lenne, hisz nem
testével keres kenyeret.
Ne kérkedj azzal, mi
másoknak örömöt adhat,
meg sem említsd semmilyen
formában, hisz ha magadra
maradsz, mérged ne irányítsa...
Amikor fúj a szél,
és sír az Ég,
minden Rólad beszél.
Azt meséli,
milyen Neked a Mennyben,
ahová nem vártak még Téged,
hisz lett volna dolgod itt elég,
de a sok szenvedés hamarabb...
Az élet egyre szebb és szebb,
örülök, hogy megismertelek.
Mosolyod elvarázsol, ízelítőt
kapok abból a mesevilágból,
ami Téged körbevesz, mert
általad a rosszból is jó lesz,
és csak ámulok, szinte sosincs
hangulatingadozásod, kedves...
Érted?
Én mindent megtennék Érted!
De Te rám sem nézel.
Pedig azt érzem: szétvet
a szerelem.
Mikor, ha nem most?
Véget ért sok minden tavaly,
rengeteg gondom lett hamar.
Anyám emléke vissza-visszatér
rövidebb, hosszabb időnként.
Ennyi...
Hogy ismertelek meg?
Nem tudom...
Talán: Jöttél velem
szemben az úton,
és én mondtam:
"Szeretlek!"
S Te elhitted,
én elhittem...
Vajon mit akar mondani nekem?
Emeljem fel végre a fejem?
És nézzek előre egy szebb,
boldogabb Jövőre?