Kapocsi Annamária

Kapocsi Annamária

Született: 1975. október 30.

Népszerűség: 292 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Nem mindig, örökre

Árnyékod mögött jártam,
én lehettem a tegnap mása,
puha takarókat dobhattam a mára,
figyeltem teleid, annak koncát dérben,
suttogtam nyarat, míg aludtál sötétben

Tovább...

Vadbogáncs a déllel

Mondanám,
cserepesre száradtak a szavak,
ahogy feszül a hogyan,
mint lobogók a szél alatt,
s felettem húz el a megértés,
épp csak belekapni bírtam,
próbáltam magamhoz húzni,
de megfordul s eliszkolt...

Tovább...

Tépett mindenség

"Rongy" vagyok, régről nem kellő kelme,
kelletlen kezeknek illő intelme,
hogy felkelned kellett, ne vedd a lelkedre,
fogd rám, hogy a nap ma kezedbe adott.

Tovább...

Homályt fújok néha két szemedbe

Tenyerembe ívet robbant a halál,
ha elmegyek, ne keress, ne találj,
utánam futni minek, nem lehet,
nem tudhatom, mikor hol leszek.

Tovább...

Alig használt gondolat áron alul eladó

A frissensült kenyér illatáért,
egy tegnapi mosoly emlékéért,
egy elharapott mondat elhangzása
még alkuképes is lehet már ma

Tovább...

Messze, itt benn

Holdra doblak, messze, messze,
rám ül az ég lehelete...

Tovább...

Lehetetlen tenyeredben

Csak a csendnek kellett volna
jönnie, és semmi másnak,
felhőn kellett volna lépni,
lépnie az elmúlásnak.

Tovább...

Váratlan vendég

Vendég vagyok, házam mellett sok a sár,
arra megyek, merre nem kell, arra jár
minden utam, ott visz majd el, hol lehet,
sosem volt és sosem lesz már tiszta gyep

Tovább...

Határvonal

Zaklat, mint a szürke égbolt,
vihart ígér, sárgát, vészt, sót,
szembe könnyet, szívbe szeget,
haragosat, vívóteret.

Tovább...

Összemosott idő

A gondolkodás ajtajánál
néha még megállok,
Legyőznek a hétköznapok?
Vagy még futni járok.

Tovább...

Felhőbokrok

Vihar vagy te, dörgő, szeles,
elillanó, könnyű Kedves,
vállig érő virág hamva,
elmúlásom kinőtt magja.

Tovább...

Fényed

Csend zsibong csak, könnyű, karcsú, igazi,
annyi épp, mit most még talán hallani,
ágyunk végén árnyak ülnek, est lehet,
csepeg a fény az ablakról, s eltemet

Tovább...

Megfeszített szótlanságunk

Nem sok idő van a szóra,
oly sok már, mit nem lehet,
amit mégis, azt meg fosztják
kívülálló fellegek.

Tovább...

Ideiglenes lélegzet

Minden van, és semmi sincs,
alakzatok - furcsa kincs,
ideiglenes örömrügyek,
tavasz vagytok, míg engedett.

Tovább...

Minduntalan ragyog

Mintha volna bennem vétlen gondolat,
bent, a fényben minden csend csak szétszakad,
mintha volna mersz, mely nem bánt senkit sem,
s úgy becsül csak simán, tisztán, félszegen.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom