Kapocsi Annamária

Kapocsi Annamária

Született: 1975. október 30.

Népszerűség: 289 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Váratlan vendég

Vendég vagyok, házam mellett sok a sár,
arra megyek, merre nem kell, arra jár
minden utam, ott visz majd el, hol lehet,
sosem volt és sosem lesz már tiszta gyep

Tovább...

Határvonal

Zaklat, mint a szürke égbolt,
vihart ígér, sárgát, vészt, sót,
szembe könnyet, szívbe szeget,
haragosat, vívóteret.

Tovább...

Összemosott idő

A gondolkodás ajtajánál
néha még megállok,
Legyőznek a hétköznapok?
Vagy még futni járok.

Tovább...

Felhőbokrok

Vihar vagy te, dörgő, szeles,
elillanó, könnyű Kedves,
vállig érő virág hamva,
elmúlásom kinőtt magja.

Tovább...

Fényed

Csend zsibong csak, könnyű, karcsú, igazi,
annyi épp, mit most még talán hallani,
ágyunk végén árnyak ülnek, est lehet,
csepeg a fény az ablakról, s eltemet

Tovább...

Megfeszített szótlanságunk

Nem sok idő van a szóra,
oly sok már, mit nem lehet,
amit mégis, azt meg fosztják
kívülálló fellegek.

Tovább...

Ideiglenes lélegzet

Minden van, és semmi sincs,
alakzatok - furcsa kincs,
ideiglenes örömrügyek,
tavasz vagytok, míg engedett.

Tovább...

Minduntalan ragyog

Mintha volna bennem vétlen gondolat,
bent, a fényben minden csend csak szétszakad,
mintha volna mersz, mely nem bánt senkit sem,
s úgy becsül csak simán, tisztán, félszegen.

Tovább...

Versek nélkül

Apródmadarak csendje szól,
szavak ismételnek hirtelen,
idéz a hang, egy dal, egy íz,
ideidéz, néz - nász nekem.

Tovább...

Hajlások

Ilyen ez az este,
eltelik a beste,
lábat lógat ostobán,
álmos álmot mos - talán.

Tovább...

Uszadék

Árnyékrohanások közt, mint mint furcsa kétség,
beleveszünk mind, ősi kísértetéhség
dúl-fúl, keres, végül megfulladni készül,
olyan ez, mint látni a letépett Holdat az égről

Tovább...

A semmi tornya

Másképp jár a hit, a tett
kifordultan megfelelt
nekem, neked, bárki másnak,
akárkinek, jó kabátnak

Tovább...

Ha látsz, játssz...

Össze lehet kötni a telet a nyárral,
a hazugságokat a kancsal pofával,
el lehetne hinni úgy, hogy igaz legyen,
azzá tudna válni, hogyha megengedem.

Tovább...

Álmos, langyos csillagok közt

Köd előttem, csend mögöttem
fölragyog,
kicsiny lépés gyertyalángnyit
imbolyog,
láthatatlan lépni mertem,
itt vagyok,
ott, ahová nem indultam,
ott halok.

Tovább...

Éjfél

Megzörrenek mint az éjfél
pont ahogy
puha ágak kibonthatják
a napot
kicselezve felhőt szelet
észrevesz
engem már a sötétség
megdelejez.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom