Kapocsi Annamária

Született: 1975. október 30.

Népszerűség: 272 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

harmathő csupa Nem

Ízek fahéja, fűszere,
hiányzók lobogó árja,
mint rohanó ménes hiánya,
rétre szabadult ágya, alapja.

Tovább...

Mialatt "elsétálok" melletted...

Tenyeredben halkan lüktető érzés a csend,
mely minden gondolatodat magába foglalja,
s nem illik bele a jelen és jövő.

Tovább...

Majd - a holnap illatágya

Nem gondolok hóra, nyárra,
s őszre sem von házat pára,
délibábon nem merengek,
sok holnapba nem tekintek.

Tovább...

2615

Feloldozás

Vállfára tenném a fájdalmakat,
kibontanám a napsövénytavat,
hűsítést kérnék a bőrre, lélekre,
elhagyható jogot a percekre.

Tovább...

Motívumok nélkül

Haláli ténykereszt
tettrekészség nélkül,
döntsd el, hogy mi lesz,
ha megéred, mi kivetül

Tovább...

Akaratlan

Már nem mindig megy a csendben olvasás,
sőt, egyre ritkábban látok a szavakba,
mit egyik gondolat lát, azt a másik
felülírja és letagadja.

Tovább...

Önámítás-tagadó

Tintapercek szentségtörésein át
szidom a tudást, mi felnőtté tehet,
a minél több évet megélt
felfogásunk, mi eltemet.

Tovább...

Gyönyörű hiány

Írnék a nyíló rózsáról, a szélről,
a nyikorgó háztetőnek széléről,
a csendnek suttogó hangját hallgatnám,
mikor a hajnal felsétál szobánknak falán.

Tovább...

Szirmok kenyérre hullása

Jól eltakarlak, s tán szépnek látszik,
ehetetlen méze torkon csúszdázik,
levegőt ha vennél, selymes fulladás ez,
közelebb van Isten a korbácshoz,
mint én voltam néha - az igazság ajnároz.

Tovább...

Szeretettel puhítva

Szeretettel puhítanánk a lényeget,
a nem akaró, s mégis bántó felleget...

Tovább...

Élet-keserű édese

Mily nehezen tékozolnád el,
mikor a padló alól végre felfeszíted,
és rejtett zugából kiemelni merted
azt az élet-keserűt tartalmazó, édes nedvet.

Tovább...

Kihullik alólam az út

Ha felébrednének a múló vágyak,
talán az árnyak is velük találnának
haza hozzám, a régi nehézségek
mégis, mit ismerek, már nem rettent meg.

Tovább...

Kiégett körteemlékek

A végtelenség hajszálán futok,
széthulló gondolatokat kergetek,
mintha összetörtem volna a szavakat,
és elkergettem volna a lényegüket.
Rossz juhásza vagyok már az értelemnek.

Tovább...

2929

Tehetetlen lángok

Holdra, bíborra - bontom a megalkuvást,
a szerethető tüzeket, a gyertyalobogást,
s míg kezemet a lángon áthúzom,
nem perzsel melege sebesre,
mint az az idő, ami itt van,
ahogy felsebzi cserepesre
a maradást...

Tovább...

Szárnyat csatolok egy padra

Üres, üres, üres.
Mintha nem volna kedves,
s haján a fény nem tudna játszani,
üdét és fiatalt mímelni, megveszni.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ