Kapocsi Annamária
Messzi
Messze voltál mindentől,
Messze... a szó feldereng,
Milyen szép és milyen hosszú
Az az út, mi elvezet.
jeleket kócol a sötétbe
Már nem is emlékszem a reggelekre,
rám könyökölsz, mint valami furcsa fényre.
Hovatovább már egész eltakartál,
pléddel kényelmes meleggé formáltál.
Árnyékod bűvöl, határtalan évszaka
tenyerembe könyököl az éjszaka,
bűvös hideg baktat, magasra, magasra,
hegyet hódít a csend maga, csak maga.
vérvörös májusok
Tűznek lobogó árnyéka kísér,
régen a szó báj volt, és táncos séta,
amint sasszézott az utcán boldogan,
régen még sodort szellő-lassan
simítva otthonillatút.
Fénytörésláz
Léte lenne múló ágnak,
fől, ha kelne - meglehet,
alig csapong lelke lángja,
aligha szól, úgy mereng
Árnyékod mögött jártam,
én lehettem a tegnap mása,
puha takarókat dobhattam a mára,
figyeltem teleid, annak koncát dérben,
suttogtam nyarat, míg aludtál sötétben
Mondanám,
cserepesre száradtak a szavak,
ahogy feszül a hogyan,
mint lobogók a szél alatt,
s felettem húz el a megértés,
épp csak belekapni bírtam,
próbáltam magamhoz húzni,
de megfordul s eliszkolt...
"Rongy" vagyok, régről nem kellő kelme,
kelletlen kezeknek illő intelme,
hogy felkelned kellett, ne vedd a lelkedre,
fogd rám, hogy a nap ma kezedbe adott.
Homályt fújok néha két szemedbe
Tenyerembe ívet robbant a halál,
ha elmegyek, ne keress, ne találj,
utánam futni minek, nem lehet,
nem tudhatom, mikor hol leszek.
Alig használt gondolat áron alul eladó
A frissensült kenyér illatáért,
egy tegnapi mosoly emlékéért,
egy elharapott mondat elhangzása
még alkuképes is lehet már ma
Holdra doblak, messze, messze,
rám ül az ég lehelete...
Csak a csendnek kellett volna
jönnie, és semmi másnak,
felhőn kellett volna lépni,
lépnie az elmúlásnak.
Vendég vagyok, házam mellett sok a sár,
arra megyek, merre nem kell, arra jár
minden utam, ott visz majd el, hol lehet,
sosem volt és sosem lesz már tiszta gyep
Zaklat, mint a szürke égbolt,
vihart ígér, sárgát, vészt, sót,
szembe könnyet, szívbe szeget,
haragosat, vívóteret.
A gondolkodás ajtajánál
néha még megállok,
Legyőznek a hétköznapok?
Vagy még futni járok.