Kamarás Klára
Mindegy, hogy Heródes
vagy csörtető hadak,
vagy füstbe szálló emberek pora...
Még túl hosszú a tél:
ez január,
s beláthatatlan a hóförgeteg.
Máli néni kiflit sütött, óriást.
Hat unoka nézegette, mily csodás!
Olyan nagy, hogy elég hatnak?
Mind örülne egy falatnak.
Fiatalon sok jó napom volt,
de rossz is volt elég.
Ma már ezt mind nem számolom.
Ugyan! Mi jönne még?
Olyan szép ez az éjfél!
Újév köszönt vidáman.
Ezer szép álom röppen
jókívánság-imákban.
Születésnapomra
Szeretnék jövő tavaszon
Kinn a fák alatt ülni.
A ritkás lomb között
Ragyogna rám a Nap...
Jó lenne fény szárnyán repülni.
Ha lenne nékem, akkor volna...
gondoltam felnézve a Holdra,
de hogy mi kéne, azt se tudtam
négy-öt éves piciny koromban...
A csillogó hálót a nyolcvan év
valamelyik télen megette.
Szent Erzsébet litánia
Árpád-ház illatos virága,
kit gyermekként messzire vittek!
Figyelj vándorra s gyermekére,
segítse léptüket az Isten...
Mindegyiknek jusson kenyér!
Legyen kenyér és béke!
Kenyér és béke...
Kristóf - egy hároméves óvodás -
mikulásra traktort kért. Semmi más
nem érdekelte. Szép, piros legyen,
amilyent látott kinn a földeken,
amikor séta közben meg-megálltak,
és ott egy alkalommal traktort láttak.
Hova totyogsz, öreg néne?
Most keresed, akit régen
nem találtál, elfeledtél?
Keresed, akit szerettél?
Nem erdő ez, csupán bozótos
takar kanyart és jó utat.
Százféle cselt rejt bokrok árnya,
s lapító orvvadászokat.
Úgy kellene, mint őszi lomb a szélben,
hullani, hullni napfényben pörögve,
bíborban és aranyban tündökölve,
mielőtt eltűnünk a sárban mindörökre...
Ez már a másik ősz... a fáradt.
Szél kerget tört virágot, ágat.
Gondolatok gyertyafényben
VOLTAM: Karácsony, csillag,
ragyogás.