Kalmár Sándor
Feladom az elmét,
benne minden eszmét,
megismerem ismét
az Univerzum nyelvét,
a mindenség rendjét.
Az almában van a mag,
A magból lesz az alma.
De kell, ami facsarja,
Így lesz meg a hatalma.
Tudod-e már mára,
hogy gyermekkorod álma
hogyan került sárba,
tűnt el a mocsárban?
Cinikus az ember,
patológus mester.
A világ egy szervezet,
az ember benne vírus lett.
Ha van alattad lévő,
lesz feletted is.
Mit gondolsz, mégis
mi erről a tézis?
Szavak és tettek,
mi lesz az iránya?
A választás mindig
a teljeset szolgálja.
Mikor a tükörbe nézel,
a változást, azt látod.
Lelked tükrébe nézel,
mégsem találod.
Sorsod, utad lehet görbe,
belenézel a tükörbe,
megtalálod most már végre,
bölcsesség az utad része.
Az embert mohósága
egyfolytában hajtja,
az sem biztos, hogy kajától
nő meg a kis arca.
Kevés ember ért magához,
így nem érthet a világhoz.
Mindenben benne lesz jó és rossz,
két pont között vánszorogsz.