Kalmár Sándor
Jó? Nem jó? Nem tudni!
De mindenképpen fog hatni.
Ezért tudni érdemes,
hogy az legyen érdekes,
ami arra érdemes.
Köszönöm az égnek,
Neked is meg kell élned,
hogy feljutsz a csúcsra,
ne legyen furcsa.
Te vagy a csúcs ma.
Ha a Világ a válladra nehezedne,
megállhatnál néha egy kis szeretetre.
Őszinteség, bátorság,
erre nem kell ráfogják.
Itt nincs taktika,
lehet, hogy ez nagy hiba.
Aki magát nem szereti,
az önmagát nem ismeri.
Ha eljut odáig az agy,
hogy szeretetet adj.
Én nem vagyok szerény legény,
de él bennem a remény,
hogy nem attól vagyok kemény,
hogy a szívem már nem remél.
Mikor eltűnik az értelem,
előkerül az érzelem.
Elsőre nagyon fáj,
mit az érzelem kínál.
Most már nekem nem kell ő,
ez bármily meglepő!
Ha már van tapasztalat, némi,
akkor tudod jól megítélni...
Mivel tudom, hogy idő nincsen,
ezzel nagy problémám nincsen.
De tudom, van egy kincsem,
ami másnak nincsen.
Mikor a régi tettek
eléd keverednek,
minden, amit tettél,
miközben felcseperedtél
Letagadni nem kéne,
hogy a szív mit kérne.
Az álmait elnyomnád?
Élni nem hagynád?
Mi megy bennünk végbe?
Beváltod a sorsod,
Az élet adott bort, sót,
Szerelmet, még ha nem is kerested.
De néha meglested.