Kalmár Kriszti
Mennyországba nem lehet helyjegyet venni,
sem üdvösség-bérletet pult alól kérni!
Locsolkodni jöttem,
A nyúllal ütköztem,
Kiborult a kölni,
Szabad-e locsolni?
Március idusa lengeti a tájat,
lángra kap a holdfény, bár a szíve fáradt.
Vérvörös udvara hirdeti kínjait:
Ráhel siratja fiait és lányait.
A költő, ha tollat ragad,
nem nézi, merről fúj a szél,
és mi kedvez a vitorlának,
a vers majd partot lel magának...
Itt állok Előtted, óh, a lábam remeg,
Kérdeznék is Tőled, de oly` nagy a tömeg!
Kezdődjön a játék
sorok közt vígjáték
hexameterekben
vagy jambusokban
melankolikusan
vagy ironikusan
fogod a tollat
valami ragad...
Elmentem hozzád,
gyémántként csillog lelkednek ajtaja,
és én beléptem rajta.
Szállnak a hópelyhek,
Mint a fekete varjak,
Lelkem zegzugába
Nagy, sötét foltot varrnak.
Én vagyok a Katika katica,
Mellettem a Boglárka boszorka.
Új évet köszönteni jöttem e házba,
Lakóira szálljon az Isten áldása!
Feketerigó szállt szívemre,
Bánatát messzire fütyüli,
Kedves párját rég nem találja,
A szerelmet földbe temeti.