Kállai Tiborné
Amikor szerettem,
olyan egyszerű volt minden.
Mikor szeretve voltam,
olyan jó volt élni.
Akkor szerelmes-boldogan
tenyerén hordott az isten,
és magához ölelt az élet.
Nyitva hagyott ajtót látva
szökik kutyám az utcára.
Hátra se néz, viszi lába,
elindulok hát utána.
Emlékszem, ősz volt, gyönyörű.
Fölöttünk nincs más, csak az ő mosolya.
hisz költészet volt
ujjaink fonódása -
hogy felejteném