Kállai Tiborné
Nálad jártam az éjjel.
Álmomban mentem el hozzád,
s ott maradtam egy egész napon át.
Beengedtük egymást
lelkünk legrejtettebb zugába is.
Amikor szerettem,
olyan egyszerű volt minden.
Mikor szeretve voltam,
olyan jó volt élni.
Akkor szerelmes-boldogan
tenyerén hordott az isten,
és magához ölelt az élet.
Nyitva hagyott ajtót látva
szökik kutyám az utcára.
Hátra se néz, viszi lába,
elindulok hát utána.