Jurisin (Szőke) Margit
Egy meseszép, veled töltött nap után
egyedül indulok haza, kísér a magány.
Beborul az ég is, mintha tudná,
sötét felhőkbe burkolja magát.
Levélhulláskor nem tétlen a szél,
Enyészetről regél - fél sok levél.
Csalfa szemet fed
Vakító, szőke fürttincs.
Talmi szerelem.
Hallgasd meg eme legendát:
Valaha, igazán régen...
A Szerelem s az Őrület
Szerették egymást szertelen.
Újra meg újra visszatér
Vészjóslón fúj, dühöng vad szél,
Ember ettől jót nem remél.
Sötét, tornyos felhők dísze
A mennykő fényes írisze.
Ki mindenki járt már így...
Egy kép.
Ismeretség...
Kedves emlékkép.
Nyári nap... Először láttalak,
Kéz-kezet fogott, karoltalak.
Meséltél... én hallgattalak.
Szerelem... vajon mi?
Örök és időtlen érzés a szívekbe`,
Poéták fonják rímekbe.
A mesét a két dobozról ismered-e?
A feketét nyisd ki, ha szíved sajog a fájdalomtól,
A fehéret, ha szíved, lelked repes a boldogságtól.
Éber álomban
Mostanában bennragad a szó,
Szólnák, de nincs mondanivaló,
Csak kaotikus hangfoszlányok,
Ki értené a balgaságot...
Fény
Ölel...
"Itt vagyok,
Vigyázok rád!"
Ó, Anyám, Te vagy...
Reá emlékezve
"Kalász-kalász, árva Magyar kalász..."
Ha szél oson, ring az arany kalász,
Fülemben cseng apám kedvenc dala:
"Kalász-kalász, árva Magyar kalász..."...
Bárki, bármi is...
Június lévén
Apámra emlékezem.
Elment, messze jár...