
Jurisin (Szőke) Margit
Édesapámnak
Hiányzol apám
ma reád emlékezem
hiányod még fáj
Majdnem mulandó minden.
Felragyog s már elveszett...
Vannak olyan emberek,
Kiket nem feledik el...
Ines-ke, az unokám,
ő a legfiatalabb,
ha velem van, naphosszat
rajtam csüng a kis csacska.
Martírság-e nőnek lenni?
Férfiak, férfiak...
Ígérnek szép palotát...
Költőnek születni kell, akkor leszel igazi,
az én történetem más, így hát csak kvázi.
A rímek, az ékes és díszes szavak,
a versmondás tőlem távol állnak.
Nem tudok én már örülni semminek,
Semmi se jó a megkövült szívemnek...
Nem tudok én már örülni semminek.