Juhászné Bérces Anikó
Csinnadratta, áll a bál!
Ma mindenki párt talál.
Együtt ropja a király,
meg az útszéli zsivány
Az új esztendőre
Hozzon az új esztendő
békét, boldogságot,
régóta várt örömöt,
hőn áhított álmot!
Zajlik az élet, feszíti szívem,
a földi létben nyugalom nincsen.
Békére vágyom, éltető csendre,
világmegváltó, égi gyermekre.
Szülőföldem Zala földje,
Itt lakom már Zala-völgybe`.
Hazajöttem.
Négy emberes bátor hónap
véget vet a nyári jónak.
Legelöl jön a szeptember,
batyujában őszi tender.
Túl az álmokon,
túl az életen...
Sírva kérdezem,
hol a végtelen?
Utópia?
Rég elhagyott házak
új lakóra várva,
megroggyant kapuik
szélesre kitárva.
Koronája vagy a nyárnak,
az emberek reád várnak.
Telis-tele a kosarad,
értünk fárasztottad magad.
Lepereg a kérés,
mint az őszi levél,
koppan a rideg szó,
kőszívből jő, kemény.
Aki szívből gyászol,
az nem kötözködik,
fullánkját nem vájja
senkibe se tövig.
Oly furcsa vagy mostanában,
feszít a gond vagy a bánat?
Tekinteted borús, hűvös,
úgy viselkedsz, mint ki nyűgös.