Juhászné Bérces Anikó
Elbotorkál az éj, még alig pitymallik,
madárkórus dala messzire hallatszik.
Ibolyaillatot lehel a zöld pázsit,
léleksimogató, kirándulni csábít.
Százezrek küzdöttek érte,
apák s fiúk együtt léptek,
bíztak, hittek és reméltek...
Vágtában ringató
a fakó hintaló.
Nyergében ül Palkó,
nyikorog a padló.
Történt nem is olyan régen,
sűrű erdő rejtekében,
éldegéltek az állatok,
ki a földön, ki fán lakott.
Bólogat a hóvirág,
szellő simogatja,
kivirít a zöld fűből
aprócska harangja.
Szikla szirtje didereg,
fehér kucsmát kérne,
s pihe-puha hóbundát
öreg rögtestére.
Dr. Eőry Ajándok születésnapjára
Ajándékul kaptuk őt
hetven évvel ezelőtt.
Küldetéssel érkezett,
akarattal vértezett.
Mesevilág, nevesincs,
benn csepp ország, neves kincs.
Palotája szép, míves,
messze földön is híres.
Gonosz voltál kétezer-húsz,
meggyötörtél minket,
mosolyunkat maszkba rejtve
jó messzire vitted.
A serpenyő egy irányba
tövig billen, s a látványa,
amit hirdet szavak nélkül,
mindent elmond a múlt évrűl`.
Siratom a nyarat,
a napfényragyogást,
a vándormadarat,
őszi levélhullást
Mikor a karácsony csilingel a tájon,
reszket a természet takaróhiánytól,
szürke köd uralja a völgyet, hegytetőt,
megroggyant léptekkel járod a temetőt,
szikes már a lelked sokévi magánytól,
rá a fagy dermesztő jégpáncélt varázsol,
szeretet ünnepén nincs, aki szeressen,
gondjaid terhétől messzire tereljen...
Telet hozó, morcos ember,
ködben csoszog a december.
Haján, bajszán csillog a dér,
kopár ágon süvít a szél.
Szerény ifjú volt a Márton,
délceg, bátor katona,
dübörgött a föld alatta,
merre vitte a lova.