Juhászné Bérces Anikó
Reátok is gondolok ma,
kedves Poet-társak,
kiket már elsodort tőlünk
az idő múlása.
Bárány ballag bíbor réten,
legelészik ott serényen,
bendő tele, szép az élet,
jó a kedve, nem is béget.
Vénasszonyok nyara
beköszöntött végre,
napsugár mosolyog
színpompás vidékre.
Lapozgatom az új könyvem
meghatódva, nagy örömmel,
belélegzem friss illatát,
mi a bensőmet járja át,
üdítőként hat lelkemre,
mint hűs forrás elcsüggedtre.
Modellnek állt itt öt cica,
Arcsi, Karcsi, Cila, Mila
meg a tengerszemű Vica,
ki a modellkedést bírja.
Rózsa, szegfű, viola
Téged köszönt, Ilona.
Szellő súgja szép neved,
Nap az égről rád nevet.
Zalatárnok
Nekem szent e hely!
Őseim földje,
Verejtékükkel
Rendre öntözve.
Magocska kiszökik
tobozok réséből,
pilleként földre száll,
nem riad a téltől.
Gyász nyomasztja a lelkünket.
Sorsunk minket miért büntet?
Nagyjaink közt arat halál,
porba sújtja, akit talál.
A kék égbolt dísze, éke
minden szárnyaló madár,
a látványa elkápráztat,
légörvényben hogyha száll.
135 éves jubileumának tiszteletére
"Hallottad-e hírét Zalaegerszegnek",
mit ölelő karok dombként körbevesznek.
Göcsej fővárosa, van, ki így nevezi,
aki egyszer látta, soha nem feledi.
Pünkösd napján elmélkedve azt kívánom, Uram,
adassék meg mindnyájunknak tisztán látó tudat...
Alsóerdő rejtekében
kanyarog a völgye,
őrként álló Nordmann fenyők
óvják s fogják közre.