Juhászné Bérces Anikó
Átszáguld Földünkön
szélsebes iramban,
emberek ezrei
szenvednek nagy bajban.
Üzenet az ifjú generációnak
Ti jöttök, mi megyünk.
Ne légy hát ellenünk!
Bárki uszít, lázít,
az soha nem számít.
Vén idő kereke kíméletlen halad,
rögös útján vele történelem szalad.
Embermillióknak szolgaság a sorsa,
reményük sem lehet a szebbre meg jobbra.
Megxit
Jött egy más világból
tudatosan, büszkén,
ajándékba rangot
s vagyont kapott tüstént.
Száz évenként világjárvány. Véletlen?
Felfogni ezt képtelen az értelem.
Mert úgy érzi, tehetetlen, védtelen,
Uralja a lelkeket a félelem.
Rengeteg a cinege
bokrokon, faágon,
érdeklődve figyelem
s örvendek, ha látom.
Vissza a gyökerekhez
Évtizedek múltán
hazatértem végre,
rokonok, barátok
által körülvéve.
Elérkezett, mire vártunk,
mégis reszket mindkét lábunk.
Sok nagy doboz már hegyekben,
ráírva, mit beletettem.
Csinnadratta, áll a bál!
Ma mindenki párt talál.
Együtt ropja a király,
meg az útszéli zsivány
Az új esztendőre
Hozzon az új esztendő
békét, boldogságot,
régóta várt örömöt,
hőn áhított álmot!
Zajlik az élet, feszíti szívem,
a földi létben nyugalom nincsen.
Békére vágyom, éltető csendre,
világmegváltó, égi gyermekre.
Szülőföldem Zala földje,
Itt lakom már Zala-völgybe`.
Hazajöttem.
Négy emberes bátor hónap
véget vet a nyári jónak.
Legelöl jön a szeptember,
batyujában őszi tender.
Túl az álmokon,
túl az életen...
Sírva kérdezem,
hol a végtelen?