Juhászné Bérces Anikó
Zalacséb, 2021. augusztus 20.
Ünnepnap volt... dicső ünnep,
részvételével kitüntet,
bár nincsen jól... beteg szíve.
Tudja, várja sok-sok híve.
Fák közé rejtve
megannyi fészek,
zeng a platánsor,
zajlik az élet.
Ha pirkadat reá kacsint,
harsány hangja hajnalt hasít.
Éles, nagy a terjedelme,
akárcsak a gerjedelme.
Sose mondtad, de én tudom,
mi a szíved legfőbb vágya,
mert régóta bánat marja,
s lelked nyomja tenger árja.
Részletek a versből
Könyörgök, Istenem,
segítsd elviselnem!
Kerti bokron több száz labda,
csillagokból összerakva,
harmatcseppek gyöngye rajta,
hajladozik fényre, napra.
Rabságából szabadul
a boldogult lélek,
mielőtt a dermedt test
sír foglya lesz végleg.
Béka Béla s Aladár
a vízparton szaladgál.
Brekeke, brekeke,
ezért lett oly melege!
Hosszúra nyúlt éjszakámon
messze szökött tőlem álmom.
Míg a jöttét visszavárom,
szárnyal gondolatvilágom.
Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.
Mondóka az úszni tanuló kislibákról
Liba Lili és
csapatnyi testvére,
úszni tanul a
patakban estére.
Hajnali harmat,
mint könnycsepp,
cseppen az ágról,
csepp, csepp, csepp.
Áprilisi böjti szelek,
tiétek most a főszerep.
A természet pódiumán
játszhattok el szépet, csúnyát.
Pattan a bimbó,
zöldül az ág,
májusi dalt zeng
fán a madár.
Anya nélkül nincs élet,
ő az, aki vár téged,
rejteget szíve alatt,
és ha eljő a nagy nap,
tárul ölének mélye,
s kisegít a napfénybe.