Juhász Szilvia
Csöndes lett a város, pár ember a téren,
néhány bárányfelhő úszik fenn az égen,
zenéjét még hallom, halkuló, bús ének,
utoljára csendül az utcazenésznek.
Engem úgy szerettek
ahogy csak lehet
amennyit nem látott
emberemlékezet
Holt-Szamos Vendégház
Szelíd kis hullámok ringatják a testem.
Tűző napon úszok, és észre sem vettem.
Engem nem izgatnak a világi dolgok,
mit ember gyűjt össze, tornádó széthordott.
Földi lét porában mit ér puszta létünk,
ha szeretethiány az, amiben élünk.
A Hicks-babák
Élt egy orvos, ki a babák megmentésén dolgozott.
Napvilágot látott később, milyen aljas ember volt.
Áldott állapotú anyák titka rettegésbe fojt,
segítséget tőle kértek, szüntesse meg ezt a "kórt".
Sosem hallott versem szálljon fel az égbe,
régen elment Anyám, bennem él emléke.
Büszkeséged voltam, üres szavak helyett
gyengéd ölelésben volt a szereteted.
Suttog minden ember, keresi a Mestert.
Ágyából kilépve az Atyához ment fel.
Angyalok serege föléje szállott,
Ember az életben ilyet sose látott.
Csöndembe húzódok, betakar az este,
felnézek az égre kiutat keresve,
letűnőben van már régi, jó világunk...
Covid-19 margójára
Üresek az utcák, a boltok, a terek,
pár levél kódorog, mi túlélte a tele
néhány nylontasak üldözi a szelet,
hirtelen fennakad, mint hintán a gyerek.
...ha egyszer menni kell
Virágzó álmokat szórtam el a szélbe,
de csak porszem volt az, mi őt is elérte,
lefújta magáról, már nem kért belőle,
új világot akart, mi izzik az éjben.
Ilyen-olyan fajta
Megkergült világban megvadult a nő is,
szilikon a melle, botoxos az arc is,
körmei feltöltve, smink és haja rendben,
ruhája is Chanel, a plázában vette.
Asztalra vetült nyugtató fények
érzem, most mind rajtam heverésznek
fagyos lett a szó, mi ajkadon hever
miközben gyűrött imádságok alatt
testemen érzem, hogy a víz is lever.
Beköszöntött téli fagyok,
csipkézzetek, mert kint vagyok,
köd borítja be a tájat,
dér csillogtatja ruhámat.
Nem is tudom, hogy a tavaszt
utálom vagy szeretem,
egy biztos, a mai napon
elfagyott a két kezem.
Az ausztráliai bozóttüzek margójára
Örülj minden fának, a madár dalának,
vadon növő gaznak, az élővilágnak.
Ha eső áztat néha munkába menet,
addig jó, csak addig, mert lesz még kikelet.