Juhász Szilvia
Az éterből hozzád szól néhány kedves dallam,
ugye, te is hallod? - dúdold velem halkan.
Gondolataim csendes szavakká válnak,
múltidéző emlékek, tudom, feléd szállnak.
Látod, a vész fészket rakott,
ott járja vígan a táncát,
hátra sok embert hagyott,
hetek óta tartja nászát.
Reggel útra kelnek, két keréken járnak,
néhány méterenként ezerszer leszállnak.
A vaskos ruházat csak lassítja őket,
nem veszik igénybe az ebédidőket.
Menekülők útján nincsenek határok,
hisz életed félted, mellette családod.
Végre itt van a kikelet!
Boldog, vidám minden gyerek.
Virágillat száll a szélben,
sütkérezek napsütésben.
Egészségügy
Hetvenöt nyarán kicsöngettek végleg,
tanterem padlóján halkultak a léptek.
Csőrében szalmaszál...
Átszelte a tengert és zord hegyek ormát,
Elvétve pihent meg és bontott vitorlát.
Úgy megsimogatnám dolgos két kezed,
gondolatban virágot szakítok neked.
Gyermeki szeretet
Anyák napja mindig nagy gondot okozott,
nem volt kinek adjam a csokor virágot,
Titokban reméltem, most itthon lesz végre,
ám sokszor csalódtam, sírás lett a vége.
Mária szülte egyetlen Fiát,
Ki értünk szenvedte el Golgotát.
Közénk vegyült, mindig jóra kérlelt,
Sok ember követte az igaz Mestert.
...őrültek játszanak Istent a határon,
s túl azon, mi odáig vezetett,
hogy halomra halnak közben az emberek.
Én sem vagyok más, ha közétek jövök,
ha kell, szót emelek mindenek fölött.
Furcsa ez a játék, most nekem higgyetek,
a vers, mint ajándék, meghatja szívetek.
A holnap reménye most fagyosan vacog,
vajon mit üzennek fentről a csillagok,
mikor az éjszaka sötét fátyla alatt
fényárba borul a rakéták miatt.