Juhász Magda
Házam vagy, én az ablakod,
bárhova nézel, én ott vagyok.
Átüt a fény a fellegen,
házadat mindig meglelem.
Nagy a harag bennem,
mindent meg kell ennem!
Sárgarépát, főzőtököt,
ettől sose menekülök!
La Fontaine meséje nyomán
Nagyszarvú állat megbökte,
az is lehet, hogy fellökte
a bősz királyt, az oroszlánt,
megsebezve az oldalát.
A szamár, ahogy egy diák látja
A szamár... az szamár.
Igaz, - mondta a tanár néni,
de tovább kellett róla beszélni.
Szóval a szamár, - feleltem tovább,
azon kívül, hogy szamár,
ráadásul ronda szürke,
ezért aztán nem is látni a ködbe`,
és a hangja az borzasztó...
Megjött az ősz kevély örömmel,
hideg csókjával szerető,
földre borult a sok szép rózsa,
karcsú szárakban nincs erő.
Olyan kevés a vetés
és olyan sűrű a gaz,
hogy szívem néha felriad
arra, hogy nincs értelme se
szónak se tettnek,
hisz manapság olyan
kevesen vetnek.
Emlékezés a II. világháborúra
Én még láttam mikor az égből bomba hull alá,
és az angyalok dala helyett a sziréna szólt.
Ti nem hallottátok soha a Katyusa ugató hangját...
Az igari réten,
eltévedt egy bárány,
lement a nap
béget szegény,
a sötétben árván.
Őrdöngölő,
bömbölgető,
bele-bele
döngölgető,
ott a kelet,
ott a nyugat,
amott meg a
kutya ugat...
Este fő a vacsora,
ízlelgeti a koma,
addig-addig ízlelgette...
Piripócsi pékek,
rossz a kemencétek,
megég benne a kenyér,
megeszi a kisegér...
Kovácsmester volt a dédapám,
s míg ritmusra verte a vasat,
színes szikrák versenyre keltek
a cecei csillagok alatt.
Hópihék táncolnak már az erdő felett,
jól magára húzta a tó is a jeget.
Kell is a takaró a sok halacskának,
tófenéken ők is pihenésre vágynak.
Beteg a Mikulás,
fáj nagyon a torka,
pedig most a Földön
bőven lenne dolga.