Juhász Magda
Megjött az ősz kevély örömmel,
hideg csókjával szerető,
földre borult a sok szép rózsa,
karcsú szárakban nincs erő.
Olyan kevés a vetés
és olyan sűrű a gaz,
hogy szívem néha felriad
arra, hogy nincs értelme se
szónak se tettnek,
hisz manapság olyan
kevesen vetnek.
Emlékezés a II. világháborúra
Én még láttam mikor az égből bomba hull alá,
és az angyalok dala helyett a sziréna szólt.
Ti nem hallottátok soha a Katyusa ugató hangját...
Az igari réten,
eltévedt egy bárány,
lement a nap
béget szegény,
a sötétben árván.
Őrdöngölő,
bömbölgető,
bele-bele
döngölgető,
ott a kelet,
ott a nyugat,
amott meg a
kutya ugat...
Este fő a vacsora,
ízlelgeti a koma,
addig-addig ízlelgette...
Piripócsi pékek,
rossz a kemencétek,
megég benne a kenyér,
megeszi a kisegér...
Kovácsmester volt a dédapám,
s míg ritmusra verte a vasat,
színes szikrák versenyre keltek
a cecei csillagok alatt.
Hópihék táncolnak már az erdő felett,
jól magára húzta a tó is a jeget.
Kell is a takaró a sok halacskának,
tófenéken ők is pihenésre vágynak.
Beteg a Mikulás,
fáj nagyon a torka,
pedig most a Földön
bőven lenne dolga.
Állok a parton és nézem a kéklő vizet,
ahogy szelíden nyújtózva ölelni akar,
talán szólni is szeretne és elmondaná,
hogy sötét mélysége szennyt és fájdalmat takar.
Anyu igen előkelő,
a divatban ő a menő,
megcsodálják, megdicsérik,
véleményét sokan kérik.
Szeretlek nyáron,
szeretlek télen,
szeretlek hóban,
szeretlek fagyban,
szeretlek téged
őrült iramban.