Juhász Kristóf (1996)
Jön nemsokára a Donna,
Szebb lesz, mint a Madonna,
El fog veszni a karomban
Elküldtem az életrajzom cégeknek,
De még vissza sem bégetnek...
10 év szeretet és öröm, bánatom örök!
Csak itt hagytál engem,
A testem tehetetlen,
A lelkem szinte üvölt...
Mit is mondhatnék neked???
Hiszen 23 éve "boldogítom" életed,
Voltak közte jók és rosszak,
De az élet bármit hozhat!
Találtam munkát végre!
De nemcsak egy hétre,
Hanem legalább két évre,
A céljaimnak innentől nem lesz vége...
Egy szerencsétlennek érzem magam,
Pedig sok dolgon jár az agyam,
Mostanság semmi nem jön össze,
Senki meg nem kérdi, hogy holnap jössz-e
A Kezdet
Végre beindult az életem,
magamnak írhatom a végzetem,
és a sorsomat bevégezhetem.
Édes Micikém, ne hagyj itt,
Szeretlek, mint a gyermek nyáron a fagyit,
Vagy, mint unoka a nagyit,
Betegséged nekem fáj,
Mert egész nap csak aludnál,
Imádlak, és kész,
Ezentúl kerüljön el minden vész.
Egyedül
Egyedül vagyok, de nem bánt,
Mert majd megismerek egy olyan Verát,
Aki sosem ver át,
Vagy egy olyan Julcsit,
Aki nem veri be mindig a durcit,
Vagy egy olyan Emesét,
Aki velem élheti át a mesét.
Jönnek újra az Ünnepek
megint csak nélküled,
Te éled a világod,
és ezzel nagyot hibázol.