Juhász Izabella

Juhász Izabella

Született: 1954. április 21.

Népszerűség: 20 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Pillanatok az éjben

Botladozom az éj sötétjében
kicsit elveszettként,
megtalálom-e valahol magam.

Tovább...

Itt a báli szezon

Megnyitotta kapuit a tél, itt a báli szezon,
hölgyek és urak legszebb formájukban,
sötétedés után indulhat a tánc.
Kék selyemben bársony a palástom,
vállam kicsit megvillantja tán,
felvettem legszebb ruhám,
a terem másik oldalán
érzem, valaki hosszan néz...

Tovább...

Szomjam oltja...

Ha te vagy erdei, hűs patak,
Benned oltom szomjam.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledben.

Tovább...

Melletted ácsorgok

Letapogatom gondolatod,
érzem, rezegnek jelek,
csak haladok valahol,
az idő peremén
ácsorgok.

Tovább...

Távol

Távol, ismeretlen égtájból
csendben nézem az estét,
ablakom kitárom, téged lát,
nincs bennem félelem,
képzelem, ahogy alszol,
válaszod is hallom,
jöjj, hajnal, gyorsan,
és tovább a napokat...

Tovább...

Szunnyadó sorok

Szunnyadó lelkem estére
merengve nézi a távolt,
kicsit megremegve észleli
arcodon lefolyó könnyeid.

Tovább...

Hópehely

Ma éjjel felhők filmjét nézem,
angyalok zenéjére keringőt táncolnak,
ámulva várom a következő részletet,
átlátszó fehérben fénylenek,
könnyük csendben megered.

Tovább...

Pillangó dal

Késő éjjel volt,
Mire álomba ringatlak
Magamban, belül.

Tovább...

Festmény bennem

Órákon át csak kezeid nézem,
ahogy pihen mozdulatlan,
gondolatod miben bolyong,
szeretem nyugalmad,
engem magával ragad,
képzeletem indul,
vonásaid karcolom.

Tovább...

Holdbéli utazás

Él bennem egy érzés,
szívemben otthont talált,
izzóként világít,
mosolyog időnként,
néha ringató gondolat
...simogat,
karjába zár -
szemével int...

Tovább...

Óvsz

Türelmetlenül várom az estét,
olykor fejemre húzom a takaróm,
hajnalig veled álmodhatok.

Tovább...

Forgószél emel

Forgószéllel jön,
azzal tovaemel,
sodor, merre szíved,
megtisztul a tér,
szökell magasba fel.

Tovább...

Álmomban

Álmomban, mint nyíló rózsa,
ölelő karodban ébredtem,
sóhajod fölém hajolt,
nem más, csak látomás,
Te, és semmi más!

Tovább...

Ősz

Halkuló hangon
hozzád szólok,
mint hárfa hangja lágyan,
gyengéden zizzenek, valahol
védtelen ág reccsen, ha
erős szelek jönnek,
biztos összetörnek, jövőnk
tavasza gyógyítja be sebét.

Tovább...

Sokszor

sokszor gondolkodtam,
nem sírok többet,
nem tehetek
erről, néha
magától
önjáró.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ