Juhász Fanni

Juhász Fanni

Született: 1996. április 17.

Népszerűség: 11 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Váratlan ölelés

Estéli félhomályban, vörösboros ég alatt,
Mikor vidéken az utcák már csendesek,
Sétálók hangja megtöri a meghitt csendet.
Egymagamban ülök a csendes, ezüst hold alatt

Tovább...

Könnyes éjszaka

Elhervadt rózsaszirom színezi az éjt,
Ahol szénakazlak közt ciripel a tücsöknyáj.
Éjfélt üt az óra, s elnémul a csillagos ég.
Ezüst sugárban megcsillan egy kecses árny

Tovább...

Olvadó élet

Őszi hajnalon a magány felébredt,
Mert az élete párja elment végleg.
Nincs miért, nincs ok, és már cél sincs!
Csak egyetlen megmaradt kincs.

Tovább...

Éjszakai találkozó

Éjjelente egy út vezet haza,
Az utca minden része ismerősen halad.
Nincs félelem, szorongás a sötétségben,
Minden lámpa és csillag világít egységben.

Tovább...

Vihar

Istenségek morgolódása
Hitetlenség zúgása
Kétségbe esettek jajkiáltása
Arany ördögök hiúsága

Tovább...

Őszi ölelés

Szívem messze szállott,
Mint levél a fától,
Hozzád szállott minden napon,
Édes, drága Angyalom.

Tovább...

Kedvesemnek

Hullik a tiszta fehér hó,
Fagyos szél döngeti az ablakot;
Didereg egy madár a fán,
párja sincs is tán`.

Tovább...

Remény

Mikor a sors elszunnyad egy percre,
Kimondom, mit titkomban szenvedek;
Mindegy ha sajog, ha fáj, ha vérzik,
A remény szívembe kapaszkodik.

Tovább...

Kihez imák szólnak

Kezem összefonódik, fejem lehajtom,
Szám szóra nyílik, de hangot mégsem adok;
Tudom hogy az, kihez szól, biztos hallja,
Neki nem kell szó, szívemet is hallja.

Tovább...

Szerelem

Szerelmem született vérben.
Született mámorban, szennyben,
Fájdalomban és félelemben;
Született egyforma akaratban
Egy magában is csak akaratlan.

Tovább...

Magányosan

Nem vagyok már senkié,
De szívem egyetlen társa te legyél!
Mikor hozzám érsz, szívem robban,
Utána már többet nem is dobban.

Tovább...

Fáj hogy itt vagy

Szívemet fájdalom teszi tönkre
Nem akarlak látni soha többet
Fájdalmam abból fakad hogy szeretlek
Nem merek belenézni szép szemedbe...

Tovább...

Sikoly

Felszállt a köd a harmatos tájról,
Madár se szól a csöndes ágról;
Minden alszik, szunnyad a szent táj,
Éji csönd honol a fák alatt már.

Tovább...

Megfogott, s nem enged

Vár rád az élet,
S el mégsem éred;
Fogd meg most a kezem,
S én már nem engedem.

Tovább...

Pereg az idő homokja

Az élet olyan, mint a vonat,
Olykor nagyon rohan;
Egy új állomás,
Egy új vallomás,
Magadban új kezdet.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ