Juhász Barbara Nadin

Megrepedt üveg...

Megrepedt az üveg
az óra számlapja körül
mikor az éjfélt ütött
hangosan össze is törött.
A földre hullott szilánkjai között
egy lány hangtalanul megpihent.

Tovább...

Máskor...

Elvarázsol már minden,
hisz epekedve lesem,
az erőt várom,
mérget az ereimbe,
a szédülést, a felüdülést...

Tovább...

Ültem búsan egymagamban...

Fölöttem állt egy megtört nyárfa,
kétrét tört minden ága.
Bámultam a messzi tájat,
hol nincs már más, csak a bánat,
kietlen puszta már a világ.

Tovább...

Meggyötör...

Újból és újból meggyötör
lassan haladva előretör.
Búcsút intve elköszön,
de visszatér és engem kínozva él.

Tovább...

Semmi sem történt...

Semmi sem történt,
de nekem ez is éppen elég.
Ez egy őrültség,
mely sosem lesz valóság.

Tovább...

Félelem...

A félelem az ismeretlentől
felemészt mindenestül,
de a remény is csak átok
a viszonzatlan rátok.

Tovább...

Fénykép...

Egy poros fénykép hever a pamlag alatt
néma már és hangtalan
minden mozdulatlan, ami rajta van.
Megfakult emlékfoszlány,
porlepte tünékeny remény.

Tovább...

Elmentél...

Elmentél, visszatértél
örökösen kergettél.

Tovább...

Valaki...

Nem számít mi lett volna,
nem számít ami volt,
nem számít már ő sem.

Tovább...

Csöndben jön elő a magány

Csöndben jön elő a magány,
életre kell a valódi világ,
arcomról lehull a lepel...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom