Juhász Barbara Barbi
Ha Rád gondolok,
Minden más lesz,
Észreveszem, hogy mosolygok,
De közben szemeim könnyeznek.
Néha előtörnek az emlékek,
Ilyenkor elöntenek az érzések.
Elég egyetlen dallam,
Hogy hangod emlékemben halljam.
Félek, boldog már nem lehetek,
Hiányodtól szenvedek.
Érzéseim belülről égetnek,
Míg arcomon álarccal nevetek.
Egyetlen fénykép,
Ennyim maradt belőled,
Egyetlen fénykép,
Mely szíved őrzi.
Könnycsepp gördült le szememen,
Mikor tegnap utoljára ránéztem.
Ott állt velem szemben,
Kérlelve nézett engem.
Nem akarok búcsúzni,
Nem akarlak elengedni.
Ha belegondolok, hogy elmész,
Minden boldogságom elvész.
Minden éjjel rólad álmodom,
Bárcsak valóra válna, azt kívánom.
Eddig csókjaiddal álmodtam,
Tegnap álmomban éjjel is veled voltam.
Próbállak feledni,
De nem tudlak szívemből kitépni.
Okoztál sokszor fájdalmat,
De nem mondanál olyat, mi megbánthatna.
Nem akarok semmi mást,
Csak csendben ülni melletted,
Gyönyörködni szemeidben,
S arcod káprázatos fényében.
Mikor szemedbe nézek,
Megszűnik körülöttem a világ.
Szívem oly hevesen dobog,
Levegőt is alig kapok.
Minden másodpercben rád gondolok,
Elűzted bánatom, mi szívemben dobogott.
Fényt hoztál a sötétségbe,
Neked köszönhetem, hogy hiszek a reménységben.
Mikor szemedbe nézek,
Arcod mosolyra húzza szám,
Mikor kezemhez érsz,
Szívem is megáll.
Mikor először láttalak,
Már akkor is tetszettél,
Mikor szemedbe néztem,
Pillantásoddal megigéztél.
Lakat van szívemen,
Minek kulcsa nálad,
Tudom, te ki nem nyithatod,
Így marad örökké zárva.