Juhász Barbara Barbi
Nem akarok semmi mást,
Csak csendben ülni melletted,
Gyönyörködni szemeidben,
S arcod káprázatos fényében.
Mikor szemedbe nézek,
Megszűnik körülöttem a világ.
Szívem oly hevesen dobog,
Levegőt is alig kapok.
Minden másodpercben rád gondolok,
Elűzted bánatom, mi szívemben dobogott.
Fényt hoztál a sötétségbe,
Neked köszönhetem, hogy hiszek a reménységben.
Mikor szemedbe nézek,
Arcod mosolyra húzza szám,
Mikor kezemhez érsz,
Szívem is megáll.
Mikor először láttalak,
Már akkor is tetszettél,
Mikor szemedbe néztem,
Pillantásoddal megigéztél.
Lakat van szívemen,
Minek kulcsa nálad,
Tudom, te ki nem nyithatod,
Így marad örökké zárva.
Sok mindent kibírtam,
De szívem már elfáradt,
Az élet megtanította velem,
Bízni senkiben sem lehet.
Veled álmodtam az éjjel,
Álmomban eljöttél értem.
Elmentünk egy eldugott helyre,
Hol ketten lehettünk végre.
Újra és újra feledni akarlak,
De szívem nem engedi, hogy hagyjalak.
Te vagy múltamban a boldogság,
Jelenemben a fájdalom és szomorúság.
Te vagy a fény,
Mi a sötétséget megvilágítja.
Hogy mit érzek irántad,
Magam sem tudom.
Te vagy nekem a nap,
Mi melegen tart,
Te vagy nekem a hold,
Mi bevilágítja éjjelem,
Te vagy nekem a csillag,
Mi szívemben ragyog,
Te vagy a lét,
Mi életben tart.
Mikor rám írsz,
Hevesen dobog szívem,
Ha nem írsz,
Napomat üresnek érzem.