Juhász Barbara Barbi
Eddig halott voltam,
Egy érzés miatt, mi szívemet nyomta.
Egyszer adatott meg nekem a szerelem érzése,
De el kellett válnom tőle végleg.
Szépet álmodtam, vagy talán rosszat,
Mikor felkeltem, kerestem, hogy hol vagy.
Elegem van mindenből,
Főleg a hazug emberekből.
Utálom ezt az életet,
Várom a napját, mikor végleg leléphetek.
Újra megdobbant a szívem,
Mit már nem is reméltem.
Szeme ragyogásába elmélyültem
Olyannyira, hogy az érzésbe beleszédültem.
Szívem oly hevesen dobogott,
Csillapodni egy percre nem tudott.
Mosolyt csaltál arcomra,
Mintha rád pillantanom is bűn volna.
Oly régóta várok rád,
Talán te vagy, kit az álmom lát.
Sokszor álmodom valakivel,
Kinek arca ismeretlen.
Keserű lélek s keserű szív,
Mi átjárja lényem.
Néha szeretnék elmenekülni,
Az egész világ elől elbújni.
Álmomban szerelmes voltam,
Tiszta szívvel öleltem s csókoltam.
Jelenlegi párom elengedett,
Hagyta, hogy boldog legyek vele.
Nem tudom, mit érzek,
Minden érzelemtől félek.
Nem merem kinyitni szívem,
Teljesen szétesett a lelkem.
Galamb szárnyán repülök,
Rád gondolva megszűnök.
Élmény veled beszélgetni,
Csak téged akarlak hallgatni.
Zakatol a szívem, mikor rám írsz,
Igéző szemeid közelről szeretném látni.
Esténként Te ragyogod be álmaim,
Hiányodtól szenvedve töltöm el napjaim.
Oly jó lenne magamhoz ölelni,
Finom csókjaid ajkamon érezni.
Nincs éjjelem, se nappalom,
Ha rád gondolok, megszűnik a fájdalom.
Szívem, lelkem tudja, nem kell más,
Ha nem is vagyok veled, akkor is hozzád húz a vágy.
Régóta arra vártam,
Hátha újra rám talál majd.
Mostanáig reménykedtem abban,
Hátha ismét mérgezi csókjával ajkam.
Egy kis csönd, egy kis magány,
Erre vágyom csupán.
Távol mindentől s mindenkitől,
Távol a fájdalomtól s az emlékektől.