Juhász-Czirle Mónika
Mehetnék messze, a világnak végére, de mit is érnék vele, nem jutnék semmire
Lehetne milliónyi ékkövem, mutogathatnám hevesen, de mit is érnék el vele, hisz nem vinne semmire
Pénzem is lehetne, amennyit számolni nem tudok, de minek is az, hiszen nem kellenek földi vagyonok...
Ülök... veled szemben, s nézlek,
Nézlek... várom, hogy végre megtörd a csendet,
Nem szólsz... csak nézed velem a szobát,
Nézel te is... nincsenek szavak,
Mégis érzem, a Te szívedben is dúlnak a hadak,
Mi lesz most? Hogyan tovább?
Mikor először láttalak, azt hittem, egy álom, mikor másodjára, akkor jöttem rá, igaz, s jól látom.
Elindult egy gondolat a fejemben, s megmozdult a billentyű a szívemben.
Legyél te az, aki egész életemben boldoggá tesz,
Legyél te az, aki a szívében első helyre helyez,
Szeress engem, kérlek, feltétel nélkül,
S hidd el, az ég feletted is bekékül,
Eltűnnek napjaidból a borús felhők,
A homlokodról a ráncos redők...