Jószay Magdolna

Jószay Magdolna

Született: 1956. szeptember 12.

Népszerűség: 100 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Fordul a világ

Virágzó fák között vezetett át az út,
jókedvet kaptam kölcsön a lepkéktől,
és tovább tartott ujjongó madárdallal,
nem állt messze a tökéletességtől.

Tovább...

Őrszem

Pihen a világ most, álmodik az éj,
csupán szívverésem, mit hallgatok.

Tovább...

Ellopták a fényt

Kemény év volt, valahogy ellopták fönn a fényt,
hőség gyötört, a képzelet mégis didergett,
megfakult színek, árnyak rejtették a reményt,
s az ólmos fáradtság új csodákat nem termett.

Tovább...

Régi dal

Egy régi dallam kerülget egész nap,
miatta minden egészen más színt kap.
Az eszem sem itt jár, valahol a múltban,
ott, ahol a szív még tiszta és gondtalan.

Tovább...

Esthajnal

Emlékszel, mikor naplemente után
beköszöntött az esthajnal, az utcán
a lámpák még nem gyulladtak fel,
mint mikor a város burok alá kerül,
védtelen és sután félvak hangulat...

Tovább...

A fájdalom fátyla

A fájdalomnak fátyla van,
rajtaül a bánat,
soha nem édes a kín,
keserű alázat.

Tovább...

Lélekatomok

Lelkem darabjait szétszórtam e világban,
testem hiába van selyemben, bársonyban...

Tovább...

Gesztenye

Csodásan szép, apró gesztenye
fényesen barna, mint őz szeme.
Frissiben hullott le fájáról,
kibújva tövises tokjából.

Tovább...

Várakozás ideje

Ne hiányold a szikrázó napsütést,
nem tűnt el, csak most sűrűbben pihen.

Tovább...

Peregnek

Szemed előtt peregnek a percek,
mint apró hangyák, haladnak sorban,
nem tehetsz ellene semmit, hiszen
a tenger hullámai sem simíthatók el,
ha vihar és szél van.

Tovább...

November szíve

Novemberi hideg verőfényben,
magas lépcsősornak közelében
kicsiny, szív alakú levél hevert,
melyet a szél éppen odakevert.

Tovább...

Ne hagyd elfutni

Mikor romhalmaz a lelked,
s homályos mélység húz,
mikor bánt az egész élet,
a szíved, mint egy túsz,
égre nézz, keresd a hajnal
üde korallfényét,
érezd erőd, ha kihív a sors,
tekints messzire, szét!

Tovább...

Szappanbuborék

Színes, mesésen csillogó gömbön át nézem a világot,
rajongva szépségeiért, oly önfeledten, boldogan
tudnék örülni összes felbecsülhetetlen
kincsének, oly hálás vagyok most is
színekért, hangokért, álmokért,
kisgyermekként ujjonganék
bármiért, jó szóért,
hogy valaki ért...

Tovább...

Rejtélyek tanyája

Régi, romos kastély, kitört ablakok,
pókháló, vadszőlő, borostyán - micsoda titkok...
Éjszaka kerüli az ember e helyet,
hisz` még a bagolyhuhogás is vészjósló lehet...

Tovább...

Ki marad mellettem?

Ferde fénysávban táncoló,
apró porszemek előttem,
enyésző emlékek sora,
avult tegnapok mögöttem.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ