Jószay Magdolna

Jószay Magdolna

Született: 1956. szeptember 12.

Népszerűség: 97 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Várakozás ideje

Ne hiányold a szikrázó napsütést,
nem tűnt el, csak most sűrűbben pihen.

Tovább...

Peregnek

Szemed előtt peregnek a percek,
mint apró hangyák, haladnak sorban,
nem tehetsz ellene semmit, hiszen
a tenger hullámai sem simíthatók el,
ha vihar és szél van.

Tovább...

November szíve

Novemberi hideg verőfényben,
magas lépcsősornak közelében
kicsiny, szív alakú levél hevert,
melyet a szél éppen odakevert.

Tovább...

Ne hagyd elfutni

Mikor romhalmaz a lelked,
s homályos mélység húz,
mikor bánt az egész élet,
a szíved, mint egy túsz,
égre nézz, keresd a hajnal
üde korallfényét,
érezd erőd, ha kihív a sors,
tekints messzire, szét!

Tovább...

Szappanbuborék

Színes, mesésen csillogó gömbön át nézem a világot,
rajongva szépségeiért, oly önfeledten, boldogan
tudnék örülni összes felbecsülhetetlen
kincsének, oly hálás vagyok most is
színekért, hangokért, álmokért,
kisgyermekként ujjonganék
bármiért, jó szóért,
hogy valaki ért...

Tovább...

Rejtélyek tanyája

Régi, romos kastély, kitört ablakok,
pókháló, vadszőlő, borostyán - micsoda titkok...
Éjszaka kerüli az ember e helyet,
hisz` még a bagolyhuhogás is vészjósló lehet...

Tovább...

Ki marad mellettem?

Ferde fénysávban táncoló,
apró porszemek előttem,
enyésző emlékek sora,
avult tegnapok mögöttem.

Tovább...

November első napja

Szél bukdácsol a sírok között,
megpihen egy percre, áldoz a csendnek...
szökellve kap fel újabb levélcsomót,
színes levelek forognak-peregnek,
sírköveken zizzenve neszelnek.

Tovább...

Dallam és illat

Csokornyi régi dallamot idéz néha
egy-egy illat, melyet szél sodor feléd,
és megcsapja orrod,
erősen töröd fejed, hol érezted; oly
ismerős, ám nem tudod, csupán füledben
zsonganak dallamok.

Tovább...

Őriznünk kell a tulipánokat

Ne hagyjuk a Napot eltörölni,
fényt kell adnia még a világnak,
ne bántsuk a Földet meggondolatlan,
mert öröklét kell a tulipánoknak.

Tovább...

Szirti sas viharban

Hol hatalmas szirt büszkén égbe nyúlik,
zord felleg ül csúcsra, vihar készülődik.
Bölcs ember ilyenkor a túrát elhalasztja,
valamikor máskor jut fel majd a csúcsra.

Tovább...

Ha majd jön a tél

Már nem harmatot könnyez a hajnal,
dérrel csipkézett, azsúros lesz minden,
mínuszokkal érkezhet zúzmara,
s pici gyöngyökkel kopogós keményen...

Tovább...

Őszi tisztulás

Ködös füstillattal keveredő,
mézédes pillanat,
a rőt avar csendes surranása
parány lábak alatt,
pergő levelek halk neszezése -
ezer színárnyalat!

Tovább...

Nyárbúcsú

Poros utakra csendes eső szitál,
szürkéből fekete lesz, fekete sár.

Tovább...

Zöld madarak közt

Elmegyünk majd egyszer teleholdas éjen
messzire, hol tenger habja csapdos,
hol kicsit sem fázunk, és melegünk sincsen...
tudod, ahol minden zöld madártól hangos.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ