Jószay Magdolna

Jószay Magdolna

Született: 1956. szeptember 12.

Népszerűség: 101 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Mámoros

Ott fenn a mennybolt
égszínkék takaróján
pihenő bárány.

Tovább...

Pirkadat

Sötétség oszlik,
diadalmas fényekkel
ébred a hajnal.

Tovább...

Régi pad

Mennyi álom és ábránd, mit
magában rejt e régi pad,
ha tudna mesélni, évekig tartana
megannyi időtlen gondolat.

Tovább...

Örök idő

Dőlhetnek világok romokba, vagy
ablaktalan
állnak házak vakon, szürkén, némán,
mozdulatlan,
élet híján. Az idő mégis telik,
a perc illan,
mint novemberi pille szárnya,
hangtalan...

Tovább...

Lassan lejár

Széles volt az út, már egyre keskenyebb lesz,
hajunkban sem fogy az ezüstös szál.
Folyton pára lepi el a szemüveget,
már gyakran megkérdezzük: mit mondtál?

Tovább...

Fordul a világ

Virágzó fák között vezetett át az út,
jókedvet kaptam kölcsön a lepkéktől,
és tovább tartott ujjongó madárdallal,
nem állt messze a tökéletességtől.

Tovább...

Őrszem

Pihen a világ most, álmodik az éj,
csupán szívverésem, mit hallgatok.

Tovább...

Ellopták a fényt

Kemény év volt, valahogy ellopták fönn a fényt,
hőség gyötört, a képzelet mégis didergett,
megfakult színek, árnyak rejtették a reményt,
s az ólmos fáradtság új csodákat nem termett.

Tovább...

Régi dal

Egy régi dallam kerülget egész nap,
miatta minden egészen más színt kap.
Az eszem sem itt jár, valahol a múltban,
ott, ahol a szív még tiszta és gondtalan.

Tovább...

Esthajnal

Emlékszel, mikor naplemente után
beköszöntött az esthajnal, az utcán
a lámpák még nem gyulladtak fel,
mint mikor a város burok alá kerül,
védtelen és sután félvak hangulat...

Tovább...

A fájdalom fátyla

A fájdalomnak fátyla van,
rajtaül a bánat,
soha nem édes a kín,
keserű alázat.

Tovább...

Lélekatomok

Lelkem darabjait szétszórtam e világban,
testem hiába van selyemben, bársonyban...

Tovább...

Gesztenye

Csodásan szép, apró gesztenye
fényesen barna, mint őz szeme.
Frissiben hullott le fájáról,
kibújva tövises tokjából.

Tovább...

Várakozás ideje

Ne hiányold a szikrázó napsütést,
nem tűnt el, csak most sűrűbben pihen.

Tovább...

Peregnek

Szemed előtt peregnek a percek,
mint apró hangyák, haladnak sorban,
nem tehetsz ellene semmit, hiszen
a tenger hullámai sem simíthatók el,
ha vihar és szél van.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ