Jószay Magdolna

Jószay Magdolna

Született: 1956. szeptember 12.

Népszerűség: 96 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Melankólia

Naplementék, mosolygó teleholdak,
eszem, mióta tudom, hozzám közel álltok,
felhők, bokrok, a világ összes fája,
lepkék, bogarak, s az összes állatok,
apró csillagvirág, illatos liliomok,
képzeletem s a világ milliárd csodája...
hinné valaki, mennyire hiányoznátok?

Tovább...

Hófehér galambtoll

Fehér, karcsú galamb vakít, mint a hó,
nyugalom és béke, mely őt emeli az égbe.
Szél szárnyán pörög felém lefelé egy tolla,
mit elszórt, küldött a halandó kezébe.

Tovább...

Teljesség nincs

Az ég azúrkékjére
sötét fátyol borul,
az idő vihart jelez...

Tovább...

Álomsziget

Egy álom az egész létezés.
Az, hogy vagyok, velem történik,
nem mással,
az, hogyha nem vagy itt, látlak
belső látással,
hogy várok, mit hoz a holnap
a hajnali pirkadással,
s még mennyi titok...

Tovább...

Lepke-szép

Selyemhernyónak barna bábjából
üde pillangó lesz, s tovaszáll,
kétségtelen, e folyamatnak
legcsodásabb fokán a lepke áll.

Tovább...

Útvesztő

Átutazóként vagyunk jelen,
az itt töltött időnk lélekfaragó.

Tovább...

Csak annyira

Egy letűnt világ aranyszínű álma,
gyermekkori mesék őszinte csodája
volt az egyetlen, gondtalan valóság,
mikor még bármi is teljesedhetett...

Tovább...

Fátyol mögött

Ó, bár visszamehetnék térben és időben,
mit nem adnék még akkor is, ha most
nem létező lehetne e betegségem,
még akkor is, ha nem tudnám,
mi az, amit máshogy kéne tennem?

Tovább...

Sasnak születni kell

Belőlem hiányzik a keménység,
túl lágy vagyok, örökségem...

Tovább...

Árny a víztükrön

Egyszer elmegyek messzire,
s megkeresem a nagy folyót,
mely álmaimban hívogat lelkesen,
hívva engem, mint átutazót.

Tovább...

Hótiszta

Végtelennek tűnik ez a tél.
Selyempapírba csomagoltan
várakoznak a rügyek,
még fél, valahol meglapul
a madárcsicsergés,
de az este - bentről -
hidegen is gyönyörű.

Tovább...

Ha szól majd a "nyitnikék"

Pihekönnyű szárnyakon
libben majd a tavasz,
most még nehéz hinni,
és tudjuk, elég ravasz!

Tovább...

Szivárványkorona

Nyár volt, gyönyörű,
a ligetben sétáltunk,
mikor langyos haraggal,
csápolva-incselkedve
ránk zúdult a zápor.

Tovább...

Vak sóhaj

Olykor félek, mikor
szemem világa becsap,
mert nem a valót látom,
csak szilánkos, vakító pontokat,
melyek olykor még
meg is kettőződnek...

Tovább...

Ahogy ébredni kell...

Hajnal.
Már kifelé mászom az álomvilágból.
Csönd.
Apró zajok már szűrődnek a házból.

Tovább...

1115
Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ