Josypau
Ne legyél langymeleg paplanod alatt,
Ne döntögess mindig pillangófalat.
Indulj a szóért világháborúba,
Még ha tesznek is elevenen koporsóba.
Kiestem,
De nem is voltam
Talán soha benned,
Meg a bizonyos pikszisben,
Bár a nyelved izét, mi úgysincsen...
Ide-oda pakolom magam
Fűszálak jönnek-mennek
Minden rendben van
Hova hajt el a szél?
Holdfény gyöngyű éjszakában,
Csillagesőben felriadóban álmodom.
Szállnak a lelkek, a gyermeki lelkek
Meddig osonnak, meddig emelnek, nem tudom.
Szép sem vagy, orrod nagy,
Mosolyodban villan foghíjad.
Én még nem is tudok rólad semmit,
Azt, hogy mit gondolsz és mit érzel.
Azt kétlem, meg is akarlak ismerni, de mégsem...
Én nem tudtam azt,
Hogy lehet a testemet
Szív nélkül szeretni,
S hogy bánatot lehet
Ölemben feledni.
Állok a parton egymagam,
Néma a szó, hangtalan.
A túlparton int felém a kar,
Magához forrón ölelni akar.
Nem tudhatom, másnak a táj épp mit jelent,
Nékem gazdagságot mélyen idebent.
Magyarnak minden tájba vagyon vésve,
elmagyarázom, hogy mindenki megértse.
Ablakodon huszonnégyes,
A hited az meg miért sekélyes?
Térdre borulsz minden kövön,
Utánad meg a vízözön.
Első gyertyaláng ébredésem
Pislákoló fényű Isten-keresésem.
Égi hang szól az orgonában,
Örömhír advent hajnalában.
Megjártam az én utamat,
Legyőztem a sárkányomat.
Legyőztem a sárkányomat,
Elűztem a bánatomat.
Eljátszom a nagy közömböst,
Hagylak futni parttalan,
Nem szomorgok, nem búsolgok,
Színészbecsszó: gondtalan.
Ha egyszer elhagyom ezt a házat,
Esküszöm, mind kivágom magam után a fákat...
Avagy a nők ismerete a férfiakrúl
Ez a férfi aszongya,
Nem leszek a bolondja,
Mégis minden áldott éjjel...