José Ármándó Konscita
Elhervadt a virágom,
Ott hagyott egyedül e világon.
Mitévő legyek én,
Kinek szíve alig él?
Elveszett az ember, édes lelkem!
Ez a világ kegyetlen.
Keresi az élet értelmét
S ennek kincsét.
Boldog vagy?
Ezt kérdem mindennap.
Mért oly nehéz válaszolni?
Ezen nincs mit gondolkodni.
Nem találom szívem
A természet haldoklik,
S benne az ember úszik.
Mitévő legyek én?
Ki egy árva bogártól fél.
Keresem a fényt,
Megmentem ezt a lényt,
Nem értem, hogy vesztem el?
Hogy lehetek ekkora lúzer?