Jósa Miklós
Sorsfenyőnek nőni, mint aki
a hajóácsokat várja,
mert messzi útra készül menni,
és a szél majd elsodorja.
A Mikulás válaszlevele
Örvendjetek, gyerekek -
megjöttek a levelek,
sok kívánság sorra gyűl`,
s a listára felkerül.
évek óta egyre többet sportolok
s elvből számolom az új éveket
hisz nekem szurkolnak az apostolok
még vagy ötven év s bajnok lehetek
nem tudok már viccelni senkivel
de nemcsak azért mert félreértenek
bár félre kell néznem egy centivel
szótlan engedem hogy továbblépjenek
Nem kell nékem kapuba kiállni -
inkább bújom a könyvet délután,
habár ugornék én setesután,
ha jönne velem egy szép lány sétálni.
Irigy évek, de meghajszoltatok -
főleg a gyermekkor, itt ketyeg még, itt,
mezítláb tarlón-futva - láthatod,
átbuktam vad vágta akadályait.
Apám molnár, a sikért lisztbe bő
tekintettel álmodón - égi malmok
garatját reparálja; víznyelő
felhők függönyét se lebbenti ott gond.
Szíved halmozva örömmel - ne félj,
mert sosem számoltam hányadik nőnap,
de jövök köszönőmmel mindenért,
s bámullak virradatig, istennő vagy!
krumpliból fogat oly egyszerű
és bábuvá válik az egyén
kormos lesz arca s csóvafejű
csóválja máris válla tetején
ügyetlen vallomás
Mozdul a szív, dobban sebesebben -
Valentin-napra mit írjak hirtelen?
Halottak gyertyafényre, mint tavaly,
melegedni jönnek, hisz a távolság
olyan hideg, s mindenik oly messze van...
múlt idők melegét is visszahozzák -
Töltött-káposzta és szaloncukor -
ó, boldog pillanatok, íme jön már
a kis Jézus, hideg télen utol-
ér szeretete - hálaénekünk, szállj!
Hol gyermek alszik, selymes a sötét,
kis kacsó izzad széles tenyeremben -
meseló kergeti az éj ördögét.
Csönd! Most felnőni ült szekerembe.
Szép regény - melynek főhőse - anyánk,
én voltam benne néki kis kalandor,
hol vagy mindenkor szép édesanyám,
hisz nőnapra ez az ének neked szól.
Karácsonyi jókedv, pezsdíts dalra!
Hegynek jó levét igyuk hát, barátim -
pincék kulcsát se téve fogasra -
ne tétlenkedjünk a hitnek párnáin.