Jósa Miklós
Hol gyermek alszik, selymes a sötét,
kis kacsó izzad széles tenyeremben -
meseló kergeti az éj ördögét.
Csönd! Most felnőni ült szekerembe.
Zöld dal kellős közepén csöppke lény,
tőled szívemig nem a kis vakondok
turkál utat, jöjj, ébressz csodafényt
Isten életkertjében, szép parancsnok.
Lekopott betűkkel zengem a dalt,
halk hangja lelkemen végighullámzik.
Gondterhelt a szívem, kettészakadt,
színtelen a papír, halványra játszik
Térden vonszolt holtpontok közepén,
hol egy kis lehetőség, egy kis ajtó -
melyen majd átszuszakol a remény?
Felkélő nap - szeretetben pitymalló
Gondolatok szilveszterkor
Szép volt ez az év - elszaladt szelíden.
Bársonyos reggelek - szép arcú nap,
Víg ébredést hoztatok, úgy szerettem,
Mint még soha, lelkem tiszta maradt.
szent ünnepünkre
Mint fázós medvék szűk barlangban télen;
karácsony este együtt - idebent
ünnepelve - dicsérjük az istent;
hisz erre tanít Ő e földi létben.
JÉZUS a mának embere, bizony
mondom nektek, élő példa, amit tett
miértünk, arról nincsen annyi szóm,
hogy leírjam szépen sorban, higgyetek
A Mikulás válaszlevele
Örvendjetek, gyerekek -
megjöttek a levelek,
sok kívánság sorra gyűl`,
s a listára felkerül.
Rejtett utakon hazatér a lélek,
gyászolja sok szív - akit itt hagyott,
de már messze jár, csillagként fent ragyog,
hazakísérik angyal-vitézek.
Írj csak a világnak, fecsegj sokat,
vagy - egész egyszerűen tárd ki szíved,
vezérli elméd - tiszta gondolat,
önfeláldozással jár, s elveszíted
Írtam könnyen s hitelesen a dalt.
ezért kérem újra jó tündérem esdve:
töltsön poharamba sejtelmes italt,
kiírtam magamból mindent a versbe.
Énbennem a szavak nem is fájnak -
pedig iszonyat minden néma visszhang,
amit nem írok le a világnak,
belém nyilall, s gyakorta meg is ríkat -
Mister Bartok és mi, vagyis ez a világ
Melankóliába hajlik a magyar,
szép szemében a könny annyira szép,
szinte nem odavaló - giccses, pazar -
elsózta méztől csorduló lelkét
Szerelmi kötés nélkül a világ nem él -
sunyi zaklatás, részvétlen közelharc az,
mikor az "apa", mint vadbika, petél;
ezektől, isten, kíméld meg és oltalmazd
az eljövendő lelkes édesanyákat.
Adj újra érvényt a bölcs romantikának.
Ma reggel kis-kancsónyi életvíz
loccsant fejemre - itt a kertem álmos
és roggyant fái alatt; pár szendvics,
főtt-tojás az asztalon - meg egy lábos ...