Jósa Miklós
Üres füzetembe rég nem írok,
nem rajzolgatok, pedig vár a cerka -
marokra fogva - szelíd szurony!
Jelenléti tárhely - önvázlatra.
Bogár a szalmában, albérlő lent,
fizeti a számlákat, a rezsit, sőt
a csökkentést átadja illő
becsülettel szalmakazalnak fent.
Az ősök elküldik - hozzon mosolyt
a kisded; s a kis bölcs, habár fogatlan -
mint angyali követ, köszönt rokont.
"Azt üzenik, szeretnek! - s megfogantam."
Ki font meg, kis kosár? Teleszedem.
Beletér a piros, mosolygós alma,
ez a világ csodája, elviszem
az unokáknak - repesve, rohanva.
Merengj reám - könnyek zöld záporában
ki vak szeméből nem önt pocsolyát,
azé a közöny egykedvű magányban,
szépül-e kép, hol mossák út porát?
Remény, mint egy árnyék, vagy itt,
Miként várjak napfényt? Megsemmisíthet.
Napot eltakarva, vak álmait
E kornak, ember, többé ne dédelgesd!
Megcsapott egy széltelen csend
Megcsapott széltelen csend, vidékzaj;
ímhol levegőt is vödörben hozna,
s orrunkba lobogtatná egy dévaj;
- "Jer, fiam, kapsz egy szippantást légszomjra!"
Magas már a szerelem alabástrom bástyája
Fanyar kökényt feketén érlel a nyár,
fedett fővel hágj fel, bokorlakó,
szerelembástyán Ő légyottra vár;
köszörült ajkú vagyok, csókfaragó.
Öröm és bánat bárkit megkever,
szerelem hajlékból bárhova félre -
kihűl keze, írisze könnytenger.
Erőt venne még; leroskad egy székre.
Türelem tűhegyein zsong a föld
Hazám, mint nagy réten sok vadvirág,
melyet frissít hajnali ezüstpermet.
Ennél már nincs szebb, csak a mennyország;
beburkolsz esthomályba - s ím a gyermek
Arasszal mérd szonettek rébuszát
Arasszal mérd szonettek rébuszát.
Igazat megvallva egy se totális,
Sosem járta még be a szív zugát,
Ne bánd, a külleme szemre normális.
Ecsetemben vergődsz, kis kréta arckép;
tükörből tükör karc, akaratlan.
Kevernék belé ezüstös barlangfényt,
mitől mosolyod ősi, póztalan.
Szeretem nyárnak spenótszíneit,
szabadság zöld-gyepén kend, asszonyság,
szebb, mint egy királynő, kicsinyjeink
örömére - ó, csábos szembogár.
Szeretlek holtig, ebben az a kunszt,
nem ismerem a halált; vajon honnan
fogom tudni, hogy a fényem kihunyt?
Ha nem látok többé, tudom - ki voltam?