Joó Endre

Joó Endre

Született: 1944. június 2.

Népszerűség: 34 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Repedt falak közt szivárog életünk

Repedt falak közt szivárog életünk,
Kemény fekhelyen fázósan ébredünk.
Szomorú fejét hajtja a reménység,
Rozsdásra gyötörte örök szegénység.

Tovább...

1220

Szertelen szerelem

Ne mérj, ha szerelem.
Ne félj, ha gyötrelem.
Ne ítélj, ha szertelen.
Ne kímélj, ha küzdelem.

Tovább...

Éled az életed

Azt hiszed, éled az életed,
De lelked az űrben ténfereg.
Tested nyikorgó gépet vezet,
Gyermeked a padokba feszeng.
Anyád az orvosnál szendereg,
Távolban vágyaid nem leled.

Tovább...

1218

Költő vagyok

"Költő vagyok - mit érdekelne
Engem a költészet maga?"
Hazug szavakkal, kéjelegve
Butít a hatalom hada.

Tovább...

Tavasz

Magányos hófolt széle törékeny, hajszálnyi jég,
Alatta elsárgult levél a múltjáról mesél.
Hó alatt bújva, lenyomva, úgy hiányzik az ég.
A vágyak szétfoszlottak, a végzet sírva zenél.

Tovább...

Fakul már a trikolór

Fakul már a vén trikolór,
Széthullik a boldog nemzet.
Eltűnnek a szent ikonok,
Siralmakat fájón nemzek.

Tovább...

Rémálom

Fekete bakter a kisvasútnál szuszog,
Vonatról álmodik, mi nem jön soha.
Török a kebabja fölött duzzog,
Vevőknek fél napja semmi nyoma.

Tovább...

1319

Mámorban

Forrongva dübörög a szívem,
Az elmúlás mérgeit viszem.
Táncolok egy szétvert szobában,
Szaladok a halál nyomában.

Tovább...

1724

Temetőben

Megállt az éj, az élet megremeg.
Síró harangszó távolból integet.
Hullik a hó, betakar lelkeket.
Sóhajok hívnak távoli mennyeket.

Tovább...

1614

Féltékenység

Képzetek vésik az értelem határát,
Kiköpött szavakkal vádolnak, vágnak.
Megtört boldogság szenvedi halálát.
Keselyűk meggyötört szívembe vájnak.

Tovább...

Téli kirándulás

Meztelen fák ezüst jégbe zárva,
Ágaik sírnak, ropognak fázva.
Arcomat vágja a szikrázó ég.
Lábamnál zenél a táncoló jég.

Tovább...

Befagyott a Duna

Befagyott a Duna, rian az élet.
Kopog a hideg, teszteli a létet.
Vakít a fény, csillog a jég.
Szívek dobognak, zörög a lét.
A lét, a lét, a lét.

Tovább...

Apám emléke

A szürke ködben mindig látom őt,
Fehér haja a köddel egybenőtt.
Léte, mint egy távoli délibáb,
Székében mélán ülve szív pipát.

Tovább...

Kinevet a sors

Fejem felett ludak húznak,
Kopog az éj, ordít a csend.
Ülök egy kövön, az életem talány,
Arcomba vág a hideg magány.

Tovább...

1126

Megtanultam sírni

Láttam gyereket szeretni,
Láttam gyermeket temetni.
Anyáknak síró görcseit,
Apáknak hulló könnyeit.
Megtanultam sírni.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ