John Bordas
Mily erők mozgatják lábad,
mikor elhagyod hazádat.
Tudatod alszik vagy elhagy,
lelkiismereted hallgat.
Kvantumgondolatok
Az idő némán feszül a térben
- egy felfoghatatlan dimenzió -
Idő egy dallam mátrixzenében,
kúszik velünk, mint ezüstfolyó.
Anya, Asszony, Isten: ez a szentháromság.
Anya életet, az asszony értelmet ad.
Nyolcéves koromban én két nőt szerettem,
Csakhogy mindkét nő sajnos, elérhetetlen.
Kicsi kutyám férfikorba lépett,
szülinapra kapott királyi ebédet.
Puhára főtt csirkemellehúsát,
bizony, azóta is nyalja a bajuszát.
szabad akarat
Élj, mintha ez lenne utolsó napod,
a jövővel ne szennyezd gondolatod.
Az égre nézz fel, számolj csillagot,
a lelkedben őrizd a pillanatot.
Vajon emancipáció
boldoggá tette a nőket,
avagy manipuláció
hoz rájuk sötét felhőket.
Szerelmed gyöngyös dobozba zártam,
zászlóként már nem lengedez soha -
pedig hány lázas éjszakát láttam
pattogni, mint Attila ostora.
Az ördög átka minden óra,
mit nélküled kell élnem,
és nem segít, ha búcsúszóra
hagy magamra az Éden.
Szépségét még ma is látom,
szemében a fény ma is ég,
selymes haja puha álom...
Sziklából facsart vízcsepp a könnyem,
szívem fuldoklott bénult közönyben,
szememen borús szürke-zöld hályog -
gyűlölettel láttam a világot.
Lelkében szerelmes férfi megáldott,
Dobbanó szívében takargat lángot,
Szemében megcsillan őserők fénye,
De szerelme előtt lehullik térdre,
Testében feszül az alfa hatalma,
Bársonyos hangon ő rágyújt egy dalra,
Mennyekbe repíti vágyakozása...
Vajon mit hoz nekem a holnap -
életet, halált vagy szenvedést,
tán ablakát nyitja a kornak
s szilánkra töri a kétkedést.
Bozontos szakállát rázza a tél,
a hólepel már méterre hízott...