Joe Nash
Sűrű, sötét, részeg esővel rossz
világot segítettem, aztán megbújva
erőt gyűjtöttem.
Önvallomás
Azt hittem, tudom:
Csak magasra, fel a csillagokig,
fel a nyugalom tengeréig!
Beszélnem kell Veled!
Igen, tudom, te érzed,
különb vagy mindenkinél.
Úgy érzed, senki sem ért meg igazán.
Vagy mégsem?
Ha majd tömör fürtökben érik
a tudatlanság vályúiba öntött vágyakozás,
akkor jönnek a didergők, s
ha beérnek, az gyönyörűségük lesz!
Akkor majd szólj, és kibontom neked összes
jegyezetlen részvényemet, mert megérdemled!
Új utakon járok,
Félredobtam mindent.
Nem kell sem a jó szó,
Sem az, hogy rám figyeljenek.
Kilenc hosszú év (most már tíz)
Két élet (most már egy),
Hallgatás belenyugvás,
igazságtalanság,
tehetetlenség!
Önvallomás
Belefáradtam a motyogásba, a belenyugvásba, a vágyakozásba!
Belefáradtam az önzés elfogadásába, a mások segítésébe,
Hozzátartozóim önzetlen támogatásába.
Három óra van.
Theodore Dreiser épp az orrát fújja.
- Mily bitang idő! - mondja,
miközben minden ujja papírlapjai szélét fogja,
mert a szél egyébként szerteszét fújja.
Óvakodj azoktól, akik gátlástalanok, és
úgy tesznek, mint akik szótlanok...
Próbáltam, de nem ment.
Mikor tudtam meg?
Nincs jelentősége.
Túl azon, hogy vártam rád,
Minden elfogyott körülöttem.
Ne vesztegess rám időt,
Ne szegezz kérdést se nekem,
Ne keresse szemed szemem, s
Pillantásod se érintse kezem!
Képzeld magad egy szigetre, ahol megvan mindened.
Élelem bőségesen, pénzre nincs szükséged,
nem is tudnád mire költeni.
Asszonyod van, aki lesi minden kívánságod, s
próbálja még a gondolataidat is kitalálni.