Jeney Terézia
Az utcasarkon a világtalan
Egy kézre vár - a boldogtalan!
Indulna már, de nem mer szegény,
Nem látja, hol van járdaszegély!
Hánytorog testem az álmatlan éjszakákban!
Az álmatlan éjszakák lelkemet tépik szét,
s mint apró cseppek, hullanak ágyamról le!
Ezek a sötét, álmatlan éjszakák tépik szét
megmaradt életem kis reményeit,
sokszor gyermekiesen lebegő mozzanatait.
Kikről úgy hittem,
megszerettetek,
hová tüntetek?
Ti ábrándképek,
csalfa, őrző szemek.
I. Vadász
Pipiskedik már a nap az égen,
fogytán az éj sötétje a horizont alján.
Dohos pinceszaggal
van tele a világ!
Egyik ember nevet,
másik éppen kiált!
Utógondozó nővérke
Köszönet a jó szóért,
Köszönet a mosolyért,
Köszönet a könnyekért,
Melyek továbbvezetnek:
A szebb holnapért!
Most már nem adok magamból
az érdemteleneknek semmit,
mert rohan az idő
és fut az óra.
Elmúlnak a karácsonyi fények.
Emlékeim is elszállnak velük!