Jánoska Mátyás

Jánoska Mátyás

Született: 1996. augusztus 20.

Népszerűség: 231 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A Hold

Haragot gyújtott a Hold,
Fehér teste szememben
Tükröződött az éjjel,
Ki júliusi kobold
Volt, avagy hitte magát.

Tovább...

Rárósmúlyad község

Bús ivadékok a szívemben,
Bús és oly vidám a szőlőfürt.
Emésszen meg e friss levegő,
Búgjon fel a völgyből az a kürt,
Mely a "határnál" eddig aludt.

Tovább...

A madár viselkedése

A madár rikoltott,
Szívébe markolt a Történelem szele,
Mindent megfontolt csillapodása után,
S nem trillázott az elázott búzaföldön.

Tovább...

Búról regél a falu

Álmos a falu,
Füvek nyújtóznak magasan az égre.
Mint a gyom, ránőnek lassan a szépre,
S lészen Középkor.
Fekete szín veti magát a kékre,
Növekszik vélünk az ördög szekere.

Tovább...

Leány a temetőben

A halottak üveges szemmel néznek,
Orgonabokrok illatoznak búsan.
Néhány istenes virág szépen, dúsan
Matat sziporkázó fejjel a szélben.

Tovább...

A Nap útja

Fejemen szöget ütött a Nap,
Ez a csudás, pompás varázsgömb.
Igen, hajnal után érkezett,
Aztán reggelire étkezett
Istennek a nagy bíborából.
Zsongott a reggel a harmattól.

Tovább...

Erdőm, én szerelmem

Kevesek fáid, mint a becsület,
Óvó karjaidban ezt meglelem.
Testvéreink nyissák ki szemüket,
S csodálják azt, amit megkerestem
Egy földrészen, ahol édes a légy,
A méh, a hangya és a sok tücsök.

Tovább...

Büntetsz

Rácsaid mögött, patkányok között
Bilincsbe verve éhhalál gyötör.
Szíved az elsötétítő tükör,
Melyben újabb, lelkemet kínzó kör

Tovább...

Szülőföldemről

Az őseim vérét szívom,
A levegő is az övék.
S az éj szépe játszik most itt,
Oly kevés így a sok kínom.

Tovább...

Legszentebb érzelem

Látod, testvérem,
Isten hátrakötötte sarkunkat.
Nem tudjuk folytatni az utunkat,
Szegény nővérem.

Tovább...

Nyugodalom

Hordók sorakoznak odakünn,
Az udvar macskaköve csillog.
Megékesíti Urunk Holdja,
Egy egérke a lyukból pislog.

Tovább...

Hársfám a télben

Öleli gyermekként a dér
Fámat, az öreg, bölcs hársot.
Alszik rajta egy denevér,
Kizárja a külvilágot.

Tovább...

Tél volt

Tél volt.
Hosszú vándorutunk volt kettőnknek,
Melyen ordítottak, nyögtek a fák.
S zúzmarás, fájós-jajgatós erdőn
Át zúgtak velünk a romantikák.
Hiába volt kint olyan nagy hideg.
Tél volt.

Tovább...

Amiket átélt a Tenger

Sötétedett a parton.
A tenger nyalábolta a Napnak sugarait,
S lassan, hűen elhunytak a feketéllő vízben.
És Este lett a parton.

Tovább...

Erdőmnek

Milyen lehetsz?
Nagy baj, hogy nem láthatlak.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ