Jánoska Mátyás

Jánoska Mátyás

Született: 1996. augusztus 20.

Népszerűség: 281 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Légy te a rózsa!

áss egy marék földet házadnál,
tedd két kezedbe a darabot,
vedd szemügyre, s mint egy rózsaszál,
virulj és áldjad meg e napot!

Tovább...

A tél gyönyörűsége

A tél lábnyomát hagyja minden estén
Öreggé lett, meggyötört hársfámnál.
Púderes bajsza kacag s engem lesvén
Imádkozik a tölgyfaágyamnál.

Tovább...

A leányka

Tündérköpenyt viselt minden éjszaka,
S ha eső áztatta meg e gyolcsselymet,
Ríva futott haza ez a leányka
Erdőmbe, s kiitta a boros kelyhet.

Tovább...

Az este eljött...

Tarka szürkébe öltözött este,
Hágott a narancségbolt helyébe,
S ködpamacsnak nedűs, édes teste
Libbent lent alvó fáknak elébe.

Tovább...

Múlt időknek és maiaknak Holdja

Fogait szívta derék bátyám, a Hold
A régmúlt, letűnt, mesés estéimen.
Keblét cifráztatta meg szemeimen
S neki ásítottam emlékeimen.

Tovább...

Villámként

Piktorként viselkedett a villám,
Ezüst szemeit rám villantotta.
S feszes lábait görcsbe rántotta
Isten míves keze, ó, s egy hullám
Vágott torz arcába, ősz hajába.

Tovább...

A Hold alatt

Fehér szemedben bicsaklik a Hold,
Tündérköpenye száz s száz darabban.

Tovább...

Estém

Hamutálba bujdosó est,
Fáradt arcok belé esnek.
Távolban böfögnek hegyek,
S a dér a testükön szunnyad.
Valaki impressziót fest.

Tovább...

Az öreg hegy

Felhők alatt aludt az öreg hegy,
Millió vágás esett meg rajta.
A titkos, halovány, isteni kegy
Adta napfény csókon rajtakapta.

Tovább...

Ültessetek!

Zsibong lelkem karéján a Hold,
Kint a tölgyeim már pihennek...

Tovább...

Tölgyfánál

aranyköntösben fürdött a Nap
ráterítette kincsét az erdőre
szemem könnyét táncoltatta tölgyére
a kocsányos levele darab

Tovább...

Búzát, búzát!

rőt bajszomon lépdel már a Hold
tükörfényét izzítja szemem
ó, édes szerelmetesem, told
izzó szekerem, hogy a lelkem

Tovább...

Festmény

lábamat csókolja a barna est,
csattan rajta szája, s a piros nedv
menyegzős képet, olajosat fest...

Tovább...

A hajnal ideje

Öltözik a hajnal, jön az égre,
Rálehel a poros határútra.
Jön az égre, arra a nagy kékre,
Ki palástját teríti a múltra.

Tovább...

Pap az Őszben

Szakadt reverendán harmatcseppek ülnek,
A köd szégyenlős arcát már felmutatta.
Tölgyfából készült bús imamalmok szülnek
Óhajt és sóvárgást, amely felruházta
A kancsal kereszt alatt lévő térdeplőt.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom