Jánoska Mátyás

Született: 1996. augusztus 20.

Népszerűség: 233 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Búról regél a falu

Álmos a falu,
Füvek nyújtóznak magasan az égre.
Mint a gyom, ránőnek lassan a szépre,
S lészen Középkor.
Fekete szín veti magát a kékre,
Növekszik vélünk az ördög szekere.

Tovább...

Szajkók

A fakoronákon madarak,
Bokrokban meg tapsifülesek.
Opálkék szajkók rikoltanak:
Emberek nem vetnek keresztet.

Tovább...

Leány a temetőben

A halottak üveges szemmel néznek,
Orgonabokrok illatoznak búsan.
Néhány istenes virág szépen, dúsan
Matat sziporkázó fejjel a szélben.

Tovább...

Kertem

Nem bánom, ha nem szól már madár,
De fáim élnek és zöldellnek.
Új reményt és sürgést zörgetnek
Lelkemnek vasajtaján, habár

Tovább...

A Nap útja

Fejemen szöget ütött a Nap,
Ez a csudás, pompás varázsgömb.
Igen, hajnal után érkezett,
Aztán reggelire étkezett
Istennek a nagy bíborából.
Zsongott a reggel a harmattól.

Tovább...

Erdőm, én szerelmem

Kevesek fáid, mint a becsület,
Óvó karjaidban ezt meglelem.
Testvéreink nyissák ki szemüket,
S csodálják azt, amit megkerestem
Egy földrészen, ahol édes a légy,
A méh, a hangya és a sok tücsök.

Tovább...

Emberben az embertelenség

Tűsugár Napunk
Sárga dísztalárba öltözött,
Amióta Embert pottyantott
Isten a Földre.

Tovább...

Büntetsz

Rácsaid mögött, patkányok között
Bilincsbe verve éhhalál gyötör.
Szíved az elsötétítő tükör,
Melyben újabb, lelkemet kínzó kör

Tovább...

Szülőföldemről

Az őseim vérét szívom,
A levegő is az övék.
S az éj szépe játszik most itt,
Oly kevés így a sok kínom.

Tovább...

Legszentebb érzelem

Látod, testvérem,
Isten hátrakötötte sarkunkat.
Nem tudjuk folytatni az utunkat,
Szegény nővérem.

Tovább...

Nyugodalom

Hordók sorakoznak odakünn,
Az udvar macskaköve csillog.
Megékesíti Urunk Holdja,
Egy egérke a lyukból pislog.

Tovább...

Pereskedés

Elidegenítettem birtokod,
Erre összecsaptak fenn a felhők.
Magamévá tehettem leányod,
Haragra lobbantak a legelők

Tovább...

Szomorú valóság

Elfogy a Nap ott fenn az égen,
Bár ugyanígy fogyott ő régen.
Karikás szemünk mindig csukva,
Mert magyar magyarnak farkasa.

Tovább...

Napos élet

Holt részeggé változott
A Nap: e pompás csoda.
Most kanyarog lefelé e bú
Sugaras, ákombákomos színben.
S az ég már kiokádná testét,
Már ő követelné az estét.

Tovább...

Hajótörés

Hajóm zátonyra futott,
Lelkemben dúlt a félelem.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ