Jakab Míre
Lelkemben a sóhaj panaszosan hangzik,
Unalmam, mint szürke macska hever,
A szemem mégis felréved egy barna falig,
Ahol egy fényes csillámsáv megy el.
Úgy szeretnék szeretni egyszer valaha,
Párnámra hajtva fejem tűnődöm éjszaka...
Pénz. Minket hajt,
Mint hő a radart,
Felfelé tart,
És vonzza a bajt.
Siófoki éjszakázás
Füstillat, szól a zene, rikkantás hallatik,
Ilyen körülmények közt még egy walesi bárd sem alhatik.
Lebegek a gondolataim közt,
Nem hagynak békén,
Csak a kék fényt bámulom a párnám szélén.