Jáger László
Mint vártán a hű katonák,
őrt állnak érettünk a fák.
Csak ne nője fű be a kerti hinta alját,
koptassa folyvást új és új gyerek,
kik úgy hiszik, égig repítik a hintát
majd akkor is, ha én már nem leszek.
Kérdezted rég: - Mi fontos neked? -
válaszomat akkor kinevetted.
Még úsznak felém szavak, melyek megragadnak,
s sodornak ismeretlen örvények felé,
a szellem végtelen kupoláit vélem
fölém magasodva elérhetetlen messzeségben,
míg bukdácsolok a lét otromba garádicsain.
A szerelem, látod, sohasem üzlet
Mit kértem tőled? Épp három évet,
cserébe adtam épp három évet,
a szerelem, látod, sohasem üzlet.
In Voltaire
Magamat kerestem,
s ím, megtaláltam nyugalmamat a tájban,
most az áhítattól igézetten kérem:
adj, Istenem, nyugalmat e lélek számára,
add meg a percek örömét,
hozd vissza gyermekkorom derűjét,
adj feloldozást, beletörődést!
Ha nem leszek, arra kérlek,
olvasd el egy-egy versemet,
addig tedd, míg olvasáskor
szemedben mosoly s könny rezeg.
Sohasem vágytál úri, nagy csokorra,
beérted azzal, mit kerted megterem,
mely ház megett nőtt szinte elvadulva,
hogy anyák napján köszöntőd legyen.
Dal, ami dallamra vár
(Fehér)
Ember vagyok
Fehér fehér
Eremben mindig...