Jáger László
Mint elcsavargott kisgyerek,
kit anyja hazavárna,
éltem le az életem,
belátom, mindhiába.
Majd ha a halál minket is eloroz,
s eljönnek az önvádló pillanatok, ...
Hol nyugszunk majd? - kérded,
a választ nem tudom,
a hegynek csak csúfolt
újhelyi dombokon?
Ha egyszer arra ébredsz,
hogy én nem ébredek,
töltsd be küldetésed,
fogadd el végzetem...
Könnyű kézzel írva nagynak hitt kacatot,
közszemlére téve, mit zsenid alkotott
Annak, ki érti
Intelmem nem könnyű szó,
rád hagyom hát örökül...
Ha alszol, elalszom,
fölébredsz, ébredek,
sorsod sorsomba kódolt,
akár a végzetem.
Nyitott ablaknál szerettük egymást,
sandán kukucskált be az orgona...