Jáger László
Könnyű kézzel írva nagynak hitt kacatot,
közszemlére téve, mit zsenid alkotott
Annak, ki érti
Intelmem nem könnyű szó,
rád hagyom hát örökül...
Ha alszol, elalszom,
fölébredsz, ébredek,
sorsod sorsomba kódolt,
akár a végzetem.
Nyitott ablaknál szerettük egymást,
sandán kukucskált be az orgona...
ki unokáim közül versemet elolvasod
Mondd, honnan jössz, milyen messzeségből,
hány ősöm arca mintáz arcodon?
Ha megszólalsz, hangod dús színében
múltat és jövőt egyszerre hallhatok.
Hetvenkét éves lettem én,
torz fintor ez, nem költemény
heve,
leve.
Freddie Mercury emlékére
A függöny előtt az életem,
a függöny mögött a halál,
a függöny előtt a félelem,
a keselyű tetemre vár.
Arcod gyűrött pergamen,
lábad merő visszér,
tejed kútja elapadt...
Arisztotelész intelmei Macedóniai Sándorhoz
Már a cím is felkelthette volna az érdeklődést
de még érdekesebbnek ígérkezett a tartalom
az önkény csalárd eszközeiről...
Virágaink veled halnak,
szóvirágok elfonnyadnak,
ím:
halálra szánt mind, aki él.