Jáger László
Ha nem leszek, arra kérlek,
olvasd el egy-egy versemet,
addig tedd, míg olvasáskor
szemedben mosoly s könny rezeg.
Sohasem vágytál úri, nagy csokorra,
beérted azzal, mit kerted megterem,
mely ház megett nőtt szinte elvadulva,
hogy anyák napján köszöntőd legyen.
Dal, ami dallamra vár
(Fehér)
Ember vagyok
Fehér fehér
Eremben mindig...
A perctől, ahogy megfogant,
tetszik, nem teszik, anyja vagy.
Édesapám emlékére
Igen, hát ez az, mi elmaradt,
a rituálé, a vaskalap,
kölöncnek hitted, mi fogva tart,
s most, hogy nincsen, hisz széthasadt...
Még emlékszem a cíniák színére,
mikor édesanyám kezemnél fogott,
hogy együtt menjünk temető ölére,
hol nagyapám, nagymamám nyugodott.
Invokáció a Szent Jobb színe előtt
Nem kellett sort várnom, s Színed elé értem,
magányod csöndje várt, s virrasztó Szentlélek,
midőn ott megálltam kálvinista módra,
bár szívem szerint letérdeltem volna.