J. D. József

J. D. József

Született: 1995. november 15.

Népszerűség: 58 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kozmikus fürdő

Vízcseppek a csempén. Ezernyi apró
szikra, akár az éjjeli égbolt,
s a habfürdő buborékjai talán
maguk a galaxisok, a víztükör
pedig a horizont, érzékelésünk
határa, s a fürdő magánya
mutatja, mily kérész e létünk...

Tovább...

A vörös ház

Az éjszakai szérűn vad szél vágtat át,
megremegtetve mindahány környező kalyibát,
mik nem félik már az Időnek béresét,
s a múltról düledezve mondanak egy rémmesét.

Tovább...

Vadság

Hadak útja ragyog, fénylik...

Tovább...

810

Alkonyat egy panelek övezte parkban

Csillagporos eső hull puhán a
nyirkos faágakra. Haloványan
tündököl a pasztellszínű égbolt.

Tovább...

Téli melankólia

...Szürkületbe süppedve nézem, hogy sötétülnek
az árnyak, s nyúlnak el a nyers havon.

Tovább...

Magyar citrom

A citrom egyre savanyúbb. Már nem érik,
inkább erjed csak, ám szagára, mint
koncra gyűlnek a csahos kutyák, s védik,
levét lefetyelik, akár a morfint.

Tovább...

98

Valami izzik...

Valami izzik, érzem. De talán
csak a lelkem az, ahogy koponyám
belsejében őrült szörnyek vívnak
gigászi csatát,
míg odakinn perverz
felirat díszíti az Elég ravatalát.

Tovább...

Kivetülés

Csobogó víz a némaságban. Sötét hely ez.
Odakint milliárd lélek révedez,
s hiszik, hogy élnek.
Bűneik fejében megváltást remélnek.

Tovább...

Lépcsőházi sanzon

Hűvös, őszi szellő járja át a várost. Sápadt
falevelek hullnak a repedt betonra. Fáradt
sóhaj kering az ébredező utcákon:
a hétköznap reggel, akár egy nyűtt vászon,
az emberi arcok sokasága. Sótlan íz:
szürke ég és langyos víz.

Tovább...

Álom estére

Esteledik a világ. Kopott
napsugár fénye csillan
az üvegen. Lopott
idők anyagtalan teste illan,
s egybeolvad a végtelen horizonttal.

Tovább...

Üvegkupola

Lezártam Párizs büszke falait - őrlődjenek
csak odabent fennkölt mocskukban. Bőgjenek
a harsonák, zengjen az induló!
Mit sem tesz - kacér női szó.

Tovább...

Az elveszett hajó

Fehér éjszaka kél
napnyugat felől. Szikrázik az ég.
Lágy kellem csendül a fedélközben,
míg siklunk a könnyek tengerén:
bódulat és fáklyafény.

Tovább...

Kapualjban

Bús kapualjban...

Tovább...

Vers akárkinek

Koldus útakon nem repít már hozzád a lélek,
én mégis neked, csak neked mesélek...

Tovább...

Kóbor esti vallomás

Elmondanám neked, ha lennének
rá szavaim: féltve őrzött álmaim
ragyogó valóságtükrének

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom