Igrényi Sándor
Csak játszom én a színekkel.
Olykor fehéren a feketével.
Szivárványnak minden színével.
A lelkemnek csobogó ízével.
Fenn, a fellegek felett
Pásztázom a kékséget,
Szülőfalumban érzem
A gyönyörű szépséget.
Halványuló emlékek színesednek,
Ahogy közeledek, egyre szebbek.
Mint keréknyomban az esőcseppek,
Szívem kamrái boldogsággal telnek.
Pénzzel tele a szeretettankod,
Életednek ez adja az alaphangot.
Hoztam nektek egy szál virágot,
Bejártam érte az egész világot.
Most hát itt tartom a kezemben.
És rímeket faragok a szívemben.
Vándoroltam télen
Térdig érő hóban,
És a hegyek között
Szűk átjáróban.
Angyalkámnak
Az első találkozás, mint egy álom,
Megmutatta csodaszép ajándékom,
Bársonyba csomagolt boldogságom.
Hárfa húrjain ma neked csendül a dallam,
Szívből jövő köszöntésem hallod e dalban.
Születésed napján mit is kívánhatnék néked.
Mosolygással teli, vidám, boldog új évet!
Fura érzés járta át a lelkemet, mikor
Először láttam sok sérült gyermeket.
A látványtól szabadulni nem tudtam,
De a két kezem imára kulcsoltam.
Ez vagyok
Költő azért nem vagyok,
Az lenni nem is akarok.
Szívvel írom a verseket,
Számtalant és szépeket.
Lelkemből egy darabot,
Mit az élet nekem adott.
Elillant felettem a múló idő,
Ismét eltelt egy esztendő.
Megállok az újév küszöbén,
Emlékek telepednek körém.
Szívemnek kamráját kinyitom,
Mi szép volt, oda berakom.
Összeteszem a kezem,
Segíts nékünk, Istenem!
Te, aki vagy odafent,
Beteg gyermeked idelent.