Igrényi Sándor
Papírlapjára szavakat fest a költő,
De a vásznára színekkel ír a festő.
Zagyva-parti fűzfák,
Énértem ne sírjatok!
Úgy, mint bennetek, már
Senkiben sem bízhatok.
Veled csalódás volt
Minden egyes percem.
Keserű tengerében
Fuldokolt a lelkem.
Lelkedből feltörő értékek
Ölelik gyönyörű szépséged.
Ajándékba kaptalak tégedet.
S adtál nékem szép ihletet.
Abban a régi házban,
Hol az elődeim éltek,
Ott voltak csak igazán
Jók a gyermeki évek.
Gyertek ma velünk ünnepelni.
Áldott, megváltó Jézusunknak
Születése napján örvendezni.
Minden nap legyen
Szép a karácsony,
Ember az embernek
Megbocsásson!
Csak játszom én a színekkel.
Olykor fehéren a feketével.
Szivárványnak minden színével.
A lelkemnek csobogó ízével.
Fenn, a fellegek felett
Pásztázom a kékséget,
Szülőfalumban érzem
A gyönyörű szépséget.
Halványuló emlékek színesednek,
Ahogy közeledek, egyre szebbek.
Mint keréknyomban az esőcseppek,
Szívem kamrái boldogsággal telnek.
Pénzzel tele a szeretettankod,
Életednek ez adja az alaphangot.
Hoztam nektek egy szál virágot,
Bejártam érte az egész világot.
Most hát itt tartom a kezemben.
És rímeket faragok a szívemben.