Igrényi Sándor
Mikor elérsz a
Jászok földjéhez,
Az Alföld északi
Részén élő néphez.
Olyan ő, mint reggel a harmat,
Szívemben a szerelem újra sarjad.
A harmatos cseppjével megitatja,
Tekintete a lelkem simogatja.
Milyen lesz? Tudom majd szeretni?
Vagy talán örökre fogom feledni?
Ezeregy gondolat járt a fejemben.
Miközben a végtelenbe merengtem.
Oly sok éve együtt vagyunk,
Magunk mögött kedvesen
Szép emlékeket hagyunk.
Mikor rálépek az útra,
Mely Gerendásra visz,
Megdobban szívem,
Mert érzem, hazavisz.
Van, akiből erőt meríthetsz,
Ne add fel! Még nem veszíthetsz.
Küldetésed van még a földön,
Van, kinek te vagy a fényözön.
Édes a krémes, pempős a rétes,
Sokkal több vagyok, mint ötvenéves.
Elő veszem hát a turmixomat,
Lelkesen mixelem pirítósomat.
Papírlapjára szavakat fest a költő,
De a vásznára színekkel ír a festő.
Zagyva-parti fűzfák,
Énértem ne sírjatok!
Úgy, mint bennetek, már
Senkiben sem bízhatok.
Veled csalódás volt
Minden egyes percem.
Keserű tengerében
Fuldokolt a lelkem.
Lelkedből feltörő értékek
Ölelik gyönyörű szépséged.
Ajándékba kaptalak tégedet.
S adtál nékem szép ihletet.
Abban a régi házban,
Hol az elődeim éltek,
Ott voltak csak igazán
Jók a gyermeki évek.