Ifj. Hajdók József
Fehérbe öltözött karácsonyi álom
megnyugvó szeretetére vágyom.
Járjon át hideg estén kandalló melege,
szívemnek ebből soha ne legyen elege.
Gazdag és a szegény karácsonya
Ki a gazdag? S ki az, csak egy csóró szegény!
Gazdag úrfi? Tán csak egy szegény legény.
Valóság ez? Vagy csak egy kitalált regény?
Még eddig igazzá nem váló remény.
Ne legyen félelmed elhallgatott mondat,
ami életeden javíthat vagy akár ronthat.
Ami a szíveden, legyen a szádon,
valóságnak tűnjön és látsszon!
Pislákoló gyertyaláng a szélben,
bánat a sírok mellett állók szemében.
Kezeikben megemlékezésképpen hozott virág,
szeretteik elvesztése miatt egy összeomló világ.
Temetőben lépdelünk, emlékeink felszínre törnek,
szemeinkben a hulló könnyek a felhőkig érnek.
Elhunyt szeretteink sírjai virággal teli...
Köszönet a szülőknek az életért
Születni szerelemből egy mesebeli csoda,
érzelmes éjszaka juttat el téged oda.
Kapcsolat, mely volt egy szívbe zárt kaloda,
nem mindenki számára nyitva tartó szálloda.
Keresed már régóta önmagad,
mondatokba foglalt szavad
érteni még te sem érted,
az élettől ezt nem te kérted.
Hóval fedett hegyek mélyén,
sötét erdők hideg éjén.
Eltűnik a Hold az égen,
számára ez nem oly szégyen.
Magasan szálló sasmadár az égen,
csendben száll fenn a fújdogáló szélben.
Szétterülnek csapkodó szárnyai,
megcsillannak rajta a napfénynek árnyai.
Érzéseim a lelkem mélyén felszínre törne újra,
ha szívemben megrezegne a szerelem húrja...
Te, aki életet adtál, megszültél e világra,
emlékszünk rád, de nem mint hervadó virágra.
Törékeny voltál, kecses, és egy gyönyörű nádszál,
ha tényleg virág lennél, a méhecske rád száll.
Váratlan távozás
Nemrég még hallottam bizakodó hangodat,
láttam elszomorodó, kissé bánatos arcodat.
Reménykedtél, talán felgyógyulni lesz még esélyed,
volt akaratod és erőd s, ebben volt a teljes reményed.