I. P. Steve

I. P. Steve

Született: 1950. augusztus 17.

Népszerűség: 113 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Zárórához érve

A ricsaj nyúlik monoton lármának,
zajos minden, pedig már mindjárt zárnak.
Nehezen ürül a kocsma esténként,
mintha csak maradna még a vendégnép.

Tovább...

Valentin-napra neked

Már oly sokszor szállt feléd a szószerenád,
és zúdult szívem legmélyebb érzelme rád.
Szeretet. Szerelem. Lényeg, hogy vagy nekem!
Valentin-napon kérlek, te szeress engem!

Tovább...

A meg nem értett lét

Ki sem mondott, ronda, megfogant átok
ül a létre, nem nézve igazságot.
Hozzám ér szelíd szeretetet súgva,
de a lelkem kiforgatja, feltúrja,
hogy megnyugváshoz sokáig nem juthat.

Tovább...

Jelen fut a múlthoz

Könnybe fulladt gyermekálmok,
elfeledvén messze szálltok...
Az akkor még oly nagy cipőt
az idő szorossá kinőtt,
a tündérmeséknek vége,
könyvben maradt szép emléke.

Tovább...

Hó volt, hó nem lesz

Ahol minden fehér, lepel alatt emlék,
hóba vésett képek, mégis bennünk élnek.

Tovább...

2422

Dicséred majd talán

Azt hiszed, hogy reményed élni fog,
és a holnapod ettől majd csillog,
megül fáradt arcodon a mosoly,
s eldugod magad elől a gondod.
Ásítasz nagyot, majd hiszel tovább,
várod a beteljesülő csodát.

Tovább...

Füstbe ment év

Nem voltál jó hozzám, ha nem is bántottál,
ám fáj, hogy menned kell, de menj, ne várjon rád
az érkező és boldogságteli új év!
Remélem, rajta kívül nekem sok jut még...

Tovább...

Óévbúcsúztató

Most még mosolyt pózol, pár utolsó képhez
a nyüzsgő, ünneptől dús december vége.
Még áldást takar titkon az óesztendő,
selymes leple olykor-olykor fellibbenő.

Tovább...

Érzelemtánc

Dúdol fejedben még a vágy,
ingóritmust lüktet talán,
de álmok kötnek ágyhoz,
bár a nyíló ajtód várod.
Járnád újra szabad táncod.

Tovább...

1714

Nem vádolom a távot

Az este, habár nem szólt dallamos csengő,
ének sem hangzott karácsonyi ünnepről,
s nem volt, ki mondta volna, hogy áldott legyen,
mégis tudom, hogy kis Jézus megszületett.

Tovább...

Karácsonyi gondolat

Valahol még dús gyermekzsivaj kóvályog,
száll tejföl sűrű ködben a sikló szánról,
csengettyű csilingelése élő emlék.
Nyikorgó hóban a múltba érte mennék,
lesném az est távoli apró fényeit,
az ajándékot hozó angyal lépteit,
s elhoznám a Karácsonyt váró napokat,
énekelném az elfelejtett dalokat.

Tovább...

Lélektárház

Elmerengtem, nem haragszom a múltra,
hisz oly rég rátértem a mai útra,
melyen hol rohanok, hol csak ballagok,
haladni akarok, mert ember vagyok.

Tovább...

Advent közelében

Halad az út tova, nem látni a végét
s az ember nem tagadja tétova létét.

Tovább...

1718

Csendet intő idő

Némán simult rá a hallgatás vékony leple,
és mozdulatlan lett a bársonybőrű teste,
mint véget szűnő lidércnek libbenőárnya,
mely elveszett az éji tovasuhanásban.

Tovább...

Éji mély

Szelíd tekintetét álom sodorja feléd,
s míg az emlékeid fölött gyorsan átsuhansz,
kihagysz sok mindent, mit akarva felejtenél,
de benned él, magadnak sohasem hazudhatsz.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ