Hujber Ildikó
Remény
Az ablaküvegen át
Játszanak a fények,
Nézem a kinti világot,
Ahogy változik az élet,
Most bennem is változó
Érzések kavarognak.
Tavasz felé
Vágyom a fényre,
Vágyom a színekre,
Vágyom az érzésre.
Vágyakozás
Január van,
a kertemben tél van,
reggel a fagyos levegő
az arcomat csípi meg.
Összerázkódom tőle,
de vár az út, a világ.
Az élet
Csak egy mosoly volt,
Csak egy pillanat volt,
Csak egy érzés volt,
Csak egy gondolat volt,
De az jó volt!
Advent
Hát újra eltelt egy év.
Mennyi pillanat, mennyi gondolat,
mi szívemben
ébredő virág volt, majd,
mint szunnyadó parázs,
kihunyt lassan. Remények
visznek magukkal...
Gondolatok
Ősz van, újra megrészegít
a nap bágyadtsága.
Mindig merengésre hajtom a fejem.
Hiába nem szeretném,
nem akarom,
ez egy sokkal erősebb,
nagyobb hatalom.
Július
Július van, érzem a nap sugarát,
testemen a forró tapintását.
Elnyújtózom lustán a fűben,
s eszembe jut sok nyári szép,
mi velem egyszer már megtörtént.
Új év
Lassan itt az év vége,
Szilveszter napja jő.
Ez idő, mikor az ember
Számot vet az évvel.
S gondolkodik,
Vajon mit hoz a jövő!?
Otthon
Mit jelent nekem a városom!?
A hűség városa, a
Tűztorony, a Fő tér,
a Várkerület s a Lővérek!
Az élet
Morcos, ködös november,
Hideg szél fúj, ez az emlékezés hava. Gyertyák gyúlnak,
Te mindig könnyeket csalsz az arcokra. Komor tekintettel elgondolkodsz a múlt időn.
Az élet
Őszi ragyogásban,
Aranyfényben
Fürdik most a táj,
Ezerszínű, csodaszép
A határ.
Emlékezés
A múlt apró darabjait
Mind a szíveden őrzöd,
Ami egyszer szép volt,
Az a tiszta gyermeki éned
Itt van benned,
Hiába változik a világ,
Jó és rossz idők jönnek,
Te maradsz ugyanoly lángoló...
Gondolkodós
Újra változó a táj,
Elmúlt a forró nyár,
Színesedik az erdő,
Hidegre fordul az idő,
Ohh, be szívem repdes,
Még úgy kalapál.