Horváth Piroska
Más lett minden, egy új világ,
Mikor felvillant számodra a napvilág.
Mi úgy teszünk, hogy jó legyél,
S majd bennünk minden jót remélj!
Ott jártam és láttam, mit tett ez az álnok,
Amerre járt, széttörtek az álmok...
Fiók mélyén őrzött apró, pici tárgy,
Egy régi fénykép, titkos, forró vágy.
Dobozkába, selyem párnácskára tetted,
Vagy a szívedben legbelül mélyen elrejtetted.
Világra születtünk aprócska gyermekként,
Sírtunk és harcoltunk is az édes életért.
Még kisgyermekként csodaszépnek véltük e hamis világot,
Meseország, ezüstmező, ott szedtünk virágot.
Fáradt voltam és elgyötört,
úgy éreztem, mindenem fáj,
hozzám léptél, megcsókoltál
és lágyan megsimogattál.
Édes álom mélybe húzott,
hát elmúlott a fájdalom...