Horváth Piroska
Mindenszentek napján árván csenddé válok,
színtelen világban szürkületben állok,
ködöm mély-tükrében sápatag az arcom,
vállam búbján ott ül, megcsókol az alkony
...ezt tegyétek ti is
Átkaroltam egy fát, tapintottam kérgét,
hallottam lombjának bódító zenéjét,
törzséhez simultam meggörnyedt hátammal,
holtakhoz nyújtózó gyökerét fájlaltam
November lassacskán már ledérré válik,
lombrongyát ledobja, csupaszon bóklászik,
rőzseujjai közt dércsipkék kelméje...
...sok rajta a ruha, az a rögeszméje
Nincsen hajnal, csak alkonyat,
dér csipkézi a hantokat...
...tévelygek a senki földjén,
levegő sincs - száll a tömjén...
Fagyi szezon forró nyárban,
ketten nyaltunk - boldogságban...
Magyarország
Ős(természet) termékeny zöld,
édes hazám - szép szülőföld,
családfám is ebből hajtott -
mennyi ágat elhullajtott
Téged látlak rozégyöngyben,
ücsörgünk egy lét-csücsökben,
csillag szemed lázas éjben,
mellém szegülsz hajnalfényben
Rozsdamarta emlék mögött
porcelánszív összetörött,
lélekbe szúrt a szilánkja,
viaszt izzadt gyertya lángja
Tüzes csókú, huncut lánykák,
mezítlábas angyalok,
aranyhajuk égig reppen,
míg az idő andalog
Lájkokat szór lábak elé,
elveszett út hazafelé,
vigyorog a puffadt szmájli,
bárki kaphat, vagy akárki
Bakancsot húztam lábamra,
tarisznyát görnyedt vállamra,
eltettem minden emlékem,
ellesznek mély-zseb csendjében
Piros padon nem ül senki,
tegnap csendje körüllengi,
jó volna, ha azt kérhetném -
gyere anya, ülj le mellém
Okos buksin sajgó dudor,
apró zsebben nyálas cukor,
fontos neki minden kacat,
cserfes lurkó nagyot kacag
Tombol a nyár - forr a katlan,
nem is gond egy jó csapatban,
hőhullámok jönnek, mennek,
bőr-gyöngyöcskék görgedeznek
Halk sóhaj leszek - elszököm,
pihenek, majd egy szívrögön,
dúdolok, lábam lógatom,
teljesül minden óhajom