Horváth Piroska
Csendes vágyból, kék világból,
megnyílt, tágult pupillámból
fantáziám útvesztőjén,
Pegazusnak ezüst szőrén...
Csendet reggeliztem, friss, roppanós csendet,
kortyolgattam hozzá türelmet - egy cseppet,
mézízű csókokat lassan hörpintettem,
vágyak kapujából visszatekintettem
2019 - 2020
Most már magunk mögött maradt a karácsony,
bíborszívek csúcsán lógtunk aranyszálon,
bejgli közepében voltunk mi töltelék,
díszes asztal alatt egy kristály-törmelék
Pelyhesedik lelkem,
szállingózik szavam,
szeretet tündököl -
ragyogó színarany
Nem lazsálnak és nem tétlenkednek,
az eladók is hajnalban kelnek,
robognak falun, át a városon,
egy hajszál maradt a hűlt vánkoson
Rőt, szelíd gesztenye a parázsra érett,
amputált fenyőfa dérszőnyegre ájult -
homlokán csillag ül, tarka giccsben ébred,
akciós parádé - "black friday" bezárult
Skarlátbíborban az est,
éj ecsetje álmot fest,
Isten almája a Hold,
már nem tiltott, ami volt
Ó, november, jaj, november -
depressziós minden ember,
ködrongyodban perdülsz, fordulsz,
kurta fényben reményt koldulsz
Kedvcsináló
Piacosok sereglenek -
itt mindenki fenegyerek,
még ma este táncba mennek,
minden izmot ráncba szednek
...az aorták kusza hálójában a pók,
szürke homály borult ködösült elmére...
Kiégett lobogónk szívében az alkony,
hajthatatlan eszme dübörög a sarkon...
Romos-mára futó borostyán-tegnapok,
csipke-szőttes álmok még bizonytalanok...
...gyalogszerrel tűnt el mérföldnyi távolság,
nyűtt munkás-szennyesét harmatcseppek mossák
Citrom-hajú nyár elillant,
bronzos fürtöt visz a szél,
gesztenye szemével pillant,
zizzen, reccsen - így regél