Horváth Piroska
1.
Sós könnycseppek marják arcát,
elharapja vékony ajkát,
billeg léte tűhegy fokán
bűvöletben későn, korán
Parázsarcom bíborpírján
múlt az idő, évek szálltak,
még-sóhajban csendben bízván
örömkönnyek gyönggyé váltak...
Emléke legjavát beadta zaciba,
otthona oly hideg - roskatag kalyiba,
lét-gargarizáló reménye - tünemény,
szusszan egy pillanat cserepes tüdején
Holdfényén táncolok - horizont tengelyén,
Pegazus szárnya közt repít egy szép remény,
lebegő ideák kék tintacseppekben,
költői sóhajok indigó gyöngyszemben
Bősz, hömpölygő bíbor-árban
megrogyott a kártyaváram,
vérereim kusza hálók -
szívem felé tüskés ágbog
Csillagpor vagy - ragyogsz nekünk,
holdkaréjban ringatózunk,
oltalmadban ágyat vetünk,
jövő-remény esti csókunk...
Fedetlen színpadon köszönti a hajnal,
pengeszélnek éle megsebzi az arcát,
érzi még a tempót, táncot rop a faggyal,
ritmust jár a lába, elharapja ajkát
Izzó pipacsok skarlát-mezején
ujjaimat kulcsolom keresztbe,
menny-nyugalomban Isten tenyerén
aranyfénysugár csillan szemembe
Puha talpacskákon hosszú útját rója,
szöszke angyalhaja száll a kósza széllel,
féltő mozdulattal édesanyja óvja,
mert a végtelenbe magasságot kémlel
Leszel te...
...Kristályvíz szomjamnak,
tükör és hasonmás,
múzsa a tollamnak -
gyermeteg rajongás
Az én mesém
Nem volt nekem akkor szép, piros kabátom,
kosárkámban, sajnos sok borocskát vittem,
nem volt hamuban sült vagy foszlós kalácsom,
nem tartott tenyerén akkor a jó Isten...
Féltem a vihartól - ízekre szaggatott,
villámmal, dörgéssel folyvást csak zaklatott,
tépte könnyű szárnyam, megszegte álmaim,
vacogtam elázva korhadt fák ágain
Dorinának
Tejszín fodrok alól pislogtál éberen,
csillagok ragyogtak szemed bogarában,
asszonylétem virult - éreztem, létezem...
...édesen gügyögtél Isten kosarában