Horváth Piroska
Apró gyöngyök földkerekén,
kagyló-ölnek lágy melegén,
hamvas-rózsa oltalmában,
csillagpihék nyugalmában
Bóbiskolt volna a hold csendesen,
csöpp csillagunk ficánkolt cserfesen,
követte a hold - ő csak kacagott,
ragyogott, folyvást csintalankodott
Játszótered leszek,
formázz meg homokból -
apró homokszemek
ledöntött romokból
Csókot lehelt rám a Múzsám -
elkezdődött tintatúrám,
elindultam át az időn,
rímet koppant tollhegycipőm
Fürtök lógnak vesszőn, ágon,
muskotállyá ért a nyáron,
szél üstökén avarcsákó,
óbor-színű kecskerágó
Kőangyal szemében az Örökre-szépek -
égig szökő sóhaj, illó gyertyafények,
ólom-nehéz léptek - lázasan bolyongók,
márványtömbök hátán üszkös faggyúcsonkok...
Kőországban jeges hantra
ólomkönnyem hullt egy padra...
...örök-álmod márványágyban
csonttá dermedt jégmagányban
Ötven esztendeje felragyogott napod,
vetítette reád sugarát, árnyékát,
vigyázták a lépted, óvtak őrangyalok,
nem vették el tőled remények játékát
Füstté váló csillagszikrák,
fényt pislogó ezüstpillák
rebbenése hajnalt sejtő,
pitymallatot kékre festő
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja
Ring a habokban már igencsak régóta -
hogy hány év és hány nap telt is el azóta...
Ezen a világon nincs valami rendben,
ha a gyermekpillán egy-egy könnycsepp rebben,
bár ékkőként ragyog tündérkert virágán,
elfújt pitypangernyőn, eltört pilleszárnyán
nadrágszárban zokni
hogy fog majd zokogni
szagos kis jövevény
szennyesek közepén
Égbolton hömpölygő
fellegóriások,
kőpadra tekergő
borostyánliánok...