Horváth Piroska
Anya szép volt ott, a halvány pirkadatban,
patyolat-sóhaja visszahozhatatlan -
arcomra, hajamra oly gyengéden landolt,
mire a napsugár ezüst tincset kontyolt
Felejtés édes italát iszod,
nem szakadt ronggyá a rekeszizmod,
átszédültél a múltból a mába,
át a cirkuszból az arénába
Én mindenhol ott vagyok,
ha versemet olvasod,
minden percben ott, veled,
átszövöm a zsigered
Ez az év langyos volt, mondhatnám, kézmeleg,
elvesztek, törpültek lassan a lényegek,
snassz volt, unalmas, én tepertem untalan
csak úgy, ahogy máskor - fejvesztve, nyugtalan
Konyha melegében nagyanyák és anyák,
csöpp ház oltalmában összeült a család,
forralt bor gőzében fűszeres az élet,
rég-szemünk tükrében csillantak a fények...
Zsebembe rejtenék minden piciny csodát,
minden jót és szépet, az útszéli mohát,
szarvasok bőgését, pacsirták énekét,
minden másodpercet, szeretet lényegét
Kócosan hagyom a hajam,
most majd jól leiszom magam,
a világra fittyet hányok,
és... mindenki rajtam csámcsog
Csend remeg a kőfalon,
ronggyá tép a fájdalom,
metszi szívem dérszilánk...
...elrebegem csend-imánk
Őszi sirató
Ökörnyál fröcsög a pletykás ősz szájából,
nem esett messze az alma a fájától,
kormos, bő szoknyája károgó népségnek
nem hagy semmi teret vakító kékségnek
Száműzöttek dala - néma -
mögötted a sok hiéna...
...bordád mélyén dal, a zene
sólyom-reptű üzenete
Mindenszentek napján árván csenddé válok,
színtelen világban szürkületben állok,
ködöm mély-tükrében sápatag az arcom,
vállam búbján ott ül, megcsókol az alkony
...ezt tegyétek ti is
Átkaroltam egy fát, tapintottam kérgét,
hallottam lombjának bódító zenéjét,
törzséhez simultam meggörnyedt hátammal,
holtakhoz nyújtózó gyökerét fájlaltam
November lassacskán már ledérré válik,
lombrongyát ledobja, csupaszon bóklászik,
rőzseujjai közt dércsipkék kelméje...
...sok rajta a ruha, az a rögeszméje
Nincsen hajnal, csak alkonyat,
dér csipkézi a hantokat...
...tévelygek a senki földjén,
levegő sincs - száll a tömjén...
Fagyi szezon forró nyárban,
ketten nyaltunk - boldogságban...