Horváth Piroska
Padba ült a kis csellengő,
csilingelt a sulicsengő,
ide kellett érni nyolcig,
táskájában furcsa holmik
Fekélyes lett a föld,
habzik, forr a méreg,
szikrákat sercegnek
skarlát-fényű férgek
Ma az őszinteség szimplán csak közhelyes,
így még hátra van az a feketeleves...
...valahogy érez magában csöppnyi dacot,
a kukába borítja a kávézaccot
Pipacs-arcú, fürge napok,
forró-ajkú, locska percek
hamarjában tovatűntek,
zsenge álmok elröppentek...
Ildikónak
Ildikó - a magos asszony,
nyugdíjas, nem öregasszony,
nagyon nem kell búcsúzkodni,
korai még elnyugodni
Ideszült jóanyám -
remény bölcsőjébe,
ez itt az én hazám
Kárpátok ölében
Végtelen abrosz az égbolt,
morzsák rajta a csillagok,
ropogós kifli a vén hold,
ínycsiklandók az illatok...
Én soha nem éreztem hiányod - apám,
tündérgyermekkorom kalitkába zártad,
elrepült az élet bűzös kocsmák zaján -
stanpedlis poháron keresztül csodáltad
Anitának
Legyen minden napod olyan szép és boldog,
mint a mézeshetek - menjenek a dolgok,
mint a bárányfelhők odafenn az égen,
teljen az életed nyugalomban, szépen
Álomtündér perdült, fordult,
reám csókolt pöttynyi csodát,
csipketövis oltalmában
elhintette csillagporát
...egy kacsintás, csöpp csáberő,
ha hússzelet csüng a nyárson,
és szerelni kell - nincs pardon
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Tündér ő, néha hallgatag,
magzata, mint egy almamag,
szembogarában pilácsok,
lábnyomán nyílnak virágok...
Édesanyámnak
Apró termeted túlnőttem,
bár óriás én sem vagyok,
boldog szívem - eltűnődtem -
hálás, hogy ölel még karod
A sok-sok türelmet,
a tudást köszönjük,
kik nekünk adták ezt,
most őket köszöntsük!