Horváth Piroska
Fagyi szezon forró nyárban,
ketten nyaltunk - boldogságban...
Magyarország
Ős(természet) termékeny zöld,
édes hazám - szép szülőföld,
családfám is ebből hajtott -
mennyi ágat elhullajtott
Téged látlak rozégyöngyben,
ücsörgünk egy lét-csücsökben,
csillag szemed lázas éjben,
mellém szegülsz hajnalfényben
Rozsdamarta emlék mögött
porcelánszív összetörött,
lélekbe szúrt a szilánkja,
viaszt izzadt gyertya lángja
Tüzes csókú, huncut lánykák,
mezítlábas angyalok,
aranyhajuk égig reppen,
míg az idő andalog
Lájkokat szór lábak elé,
elveszett út hazafelé,
vigyorog a puffadt szmájli,
bárki kaphat, vagy akárki
Bakancsot húztam lábamra,
tarisznyát görnyedt vállamra,
eltettem minden emlékem,
ellesznek mély-zseb csendjében
Piros padon nem ül senki,
tegnap csendje körüllengi,
jó volna, ha azt kérhetném -
gyere anya, ülj le mellém
Okos buksin sajgó dudor,
apró zsebben nyálas cukor,
fontos neki minden kacat,
cserfes lurkó nagyot kacag
Tombol a nyár - forr a katlan,
nem is gond egy jó csapatban,
hőhullámok jönnek, mennek,
bőr-gyöngyöcskék görgedeznek
Halk sóhaj leszek - elszököm,
pihenek, majd egy szívrögön,
dúdolok, lábam lógatom,
teljesül minden óhajom
Ti azt nézitek, hogy nézek ki,
én azt, hogy milyen a lelketek,
ti azt nézitek, mi van rajtam,
én csak azt, hogy mi van bennetek
Fecskék
...fák ujjain zöld angyal...
...itt a tavasz - jöttetek,
esőt, szelet tűrtetek
Barkabársony nárciszhajnal,
itt a húsvét szélsóhajjal,
férfisereg felkelt korán,
locsolni megy - húsvét okán
Ars poetica
Minden nyűgömre a toll nekem a gyógyír,
egy hó-tiszta papír annyi mindent elbír,
akármennyi betűt, tollhegyből folyt témát,
könnyed papírlapra roskadó poétát