Horváth Piroska
Fürtök lógnak vesszőn, ágon,
muskotállyá ért a nyáron,
szél üstökén avarcsákó,
óbor-színű kecskerágó
Kőangyal szemében az Örökre-szépek -
égig szökő sóhaj, illó gyertyafények,
ólom-nehéz léptek - lázasan bolyongók,
márványtömbök hátán üszkös faggyúcsonkok...
Kőországban jeges hantra
ólomkönnyem hullt egy padra...
...örök-álmod márványágyban
csonttá dermedt jégmagányban
Ötven esztendeje felragyogott napod,
vetítette reád sugarát, árnyékát,
vigyázták a lépted, óvtak őrangyalok,
nem vették el tőled remények játékát
Füstté váló csillagszikrák,
fényt pislogó ezüstpillák
rebbenése hajnalt sejtő,
pitymallatot kékre festő
Szemünk bogarában ég az alkonyparázs -
gyengíthetetlen a csillagok szikrája,
tegnapvolt álmai lett benne a varázs,
szivárványemlékek ecsetje pingálja
Ring a habokban már igencsak régóta -
hogy hány év és hány nap telt is el azóta...
Ezen a világon nincs valami rendben,
ha a gyermekpillán egy-egy könnycsepp rebben,
bár ékkőként ragyog tündérkert virágán,
elfújt pitypangernyőn, eltört pilleszárnyán
nadrágszárban zokni
hogy fog majd zokogni
szagos kis jövevény
szennyesek közepén
Égbolton hömpölygő
fellegóriások,
kőpadra tekergő
borostyánliánok...
most már semmi nem fáj
immunissá érett
pehelykönnyű szárnya
viharvert és tépett
pihe tolla hullott
kissé meg lett szegve...
Odakinn már vár ránk a nagybetűs élet,
a sorsunk immár egy másik útra lépett,
elballagunk szépen, mert éretté váltunk,
most már más irányba visz minket a vágyunk...
A nagymama arca ráncos,
évek szeplői pettyezik,
öle egy jó meleg vánkos,
ahol a szundi jólesik
lustán andalog az eltévelygett idő
majd pimaszul lóg a kandelábereken
aztán forogni kezd - irama szédítő
ugróiskolázik a macskaköveken
Kötélnek éle
a talpamba vág,
magasságokban
egy álomvilág,
sodort zsinóron
ingatag képlet...