Horváth Piroska
Én soha nem éreztem hiányod - apám,
tündérgyermekkorom kalitkába zártad,
elrepült az élet bűzös kocsmák zaján -
stanpedlis poháron keresztül csodáltad
Anitának
Legyen minden napod olyan szép és boldog,
mint a mézeshetek - menjenek a dolgok,
mint a bárányfelhők odafenn az égen,
teljen az életed nyugalomban, szépen
Álomtündér perdült, fordult,
reám csókolt pöttynyi csodát,
csipketövis oltalmában
elhintette csillagporát
...egy kacsintás, csöpp csáberő,
ha hússzelet csüng a nyárson,
és szerelni kell - nincs pardon
Májusi tél margójára
Bolond ez a világ, ezt azért elmondom,
ki kell hát, hogy mondjam, magamba nem fojtom...
...Tél úrfi ténfergett ingben és gatyában,
benne volt a sztori - Blikkben és Kacsában...
Tündér ő, néha hallgatag,
magzata, mint egy almamag,
szembogarában pilácsok,
lábnyomán nyílnak virágok...
Édesanyámnak
Apró termeted túlnőttem,
bár óriás én sem vagyok,
boldog szívem - eltűnődtem -
hálás, hogy ölel még karod
A sok-sok türelmet,
a tudást köszönjük,
kik nekünk adták ezt,
most őket köszöntsük!
Húsz esztendő, még nem a világ...
Dorinának
Mikor ketten lettünk, már bíztam magamban,
csendes, békés lettem - pille ült hajamban,
olyan könnyeddé vált általad a léptem,
egy pillanat, és a csillagokig értem
...fakeresztjén feszült teste,
hitvány tettek marták sebét,
minden ádáz kínját leste.
Virágos lett ma a lelkem -
barkapillám, nárcisz-szemem,
rügyező ág lett tíz ujjam,
mint egy kaptár - felbolydultam...
Itt a tavasz, itt a húsvét,
szél borzolja barka fürtjét,
mézes-csupor most a reggel,
aki férfi korán felkel...
Apró gyöngyök földkerekén,
kagyló-ölnek lágy melegén,
hamvas-rózsa oltalmában,
csillagpihék nyugalmában
Bóbiskolt volna a hold csendesen,
csöpp csillagunk ficánkolt cserfesen,
követte a hold - ő csak kacagott,
ragyogott, folyvást csintalankodott