Horváth Piroska
Január
Gyöngyök ülnek ághegyén,
messzeségben szél zenél,
huzat hasít élesen,
cikázik a jéghegyen
Piros, fehér, zöld szerelem,
fennkölt sóhaj - rád lehelem,
rácsókolom az ajkadra...
Ott a BÚÉK - itt a lencse,
nyomomban jön a szerencse,
eső locsog, nincsen hólé,
csíp a hagyma, üt a bólé
2020 - 2021
Szélnek eresztettek - megkaptam tarisznyám,
lerúgtam magamról nehéz ólom-csizmám...
...Próféta megsúgta - oly könnyeddé válok,
pillangót lehelek, pihetoll világot
2020
A giccset és bóvlit a szemeddel látod,
de a szívedben a meghitt boldogságot,
nem kell a dizájn és a hamis parádé,
szíved minden kincse legyen a családé...
Nyüzsgő lurkók sziporkáztak,
piciny praclik megformáztak,
helyén van már hideg-fejem,
illeszkedik hó-testemen
Kócot túrt fürtömbe - megteremtett Isten,
lehelt belém eszmét, mindent, miben hittem...
...fésülöm a borzas tegnapot hajamból,
mindent, mit adhattam, nyújtottam magamból
December
Jeges szél akkordja zengeti az erdőt,
rezesek harsognak fájó szimfóniát,
ihletre buzdítja a mennyei festőt,
karácsony havából fakaszt harmóniát
Hajnal üldöz - utol is ér,
aztán csendben buszra kísér,
mögöttem jön, némán - követ...
...bágyatag a munkás-tömeg -
Tegnap bezárt, ott a plomba,
szél bújik a galléromba,
Hold még pöffent, pipál ködöt,
majd továbbáll - elfüstölög
...mécs-pilla pislog szerte ezerszám,
komótos léptek Kőország csendjén,
feszül a bánat sorsnak keresztjén
Reqviem
Cickány rejtőzködik gombakalap alatt,
ólomkönny súlyától pókháló-lánc szakad,
szúrós pillantással kökény-szemek lesnek,
fagynak körme éles - attól vezekelnek
November
Izzó galagonyák zizzenek a csendben,
búskomor az erdő, ón-könnycseppje cseppen...
Magyar ember vagyok, egy csak a sok közül,
de a magyarságom adom majd örökül,
ezt a tiszta érzést sosem kell elnyomnom,
hangsúllyal, fennkölten mondandóm elmondom
Rozsda mohón falja az erőtlen tagom,
érett, kerek alma a lenyugvó napom...