Horváth Miklós
Talán örülni kellene,
ha advent első hetébe lépek,
de mintha elrohanna az idő,
s vele együtt rohannak a léptek.
Március utolsó éjjele volt,
sápadt volt-e, vagy vakított a Hold,
már nem tudom, csak piheként lebegtem,
miközben kezed fogtam a kezemben.
Fölvette arany palástját a hegy és völgy,
még napban fürdeti arcát az "Öreg Hölgy",
de már érzi közeledtét a fagyos télnek,
lassan búcsút int minden őszbe halt levélnek.
Elrohanunk az élet mellett,
s csak akkor jövünk rá,
ha megsimogat a halál,
és minden, amit "tenni kellett",
kérdéseket vet fel,
de válaszokra nem talál.
Nem tehetek róla, engem elvarázsolnak
az aranysárga levelek, ahogy a napban csillannak,
s táncolnak még egy utolsót a széllel,
mielőtt álomba merülnek egy hűvös éjjel.
Szép vagy nekem, mint ősszel az erdő,
Te tudod, annak csendjét szeretem,
és tudod, nem a harsány szavaktól,
a tettektől édes a szerelem.
Szerelmesen, mosolyogva,
kéz a kézben andalogva,
csak nyugodtan, nem rohanva,
most már együtt álmodozva...
A hétköznapok szorító markát, ha elengedem,
a csendben, mely átölel, tenyeredbe olvad kezem,
elmerengek, hogyan lettünk múlt, jelen, jövő,
számomra ez a csend simogató lélek-idő.
Kezemben fogom kezed túl minden harcodon,
nézem, milyen mélyek a ráncok arcodon,
sokszor vett tőled sarcot az élet,
Te sosem sírtál, pedig nem ezt kérted.
Talán öregszem, érzékenyebb lettem,
az élet zaja hangosabb lett bennem,
a világ nekem felbolydult méhkas,
gyere, Kedvesem, titkot mondok, hallgass.
A sápadt Hold reszketve öleli át
a golyó-tépte március-éjszakát,
szállnak az égbe testet vesztett lelkek,
a csillagok közt menedékre lelnek.
Rohannak mellettünk az útszéli fák,
fogom a kezed megint, mindig örökké,
nem nézlek, mégis érzem, gondolatod
már a távolban feltűnő hegyeké.
Csodák pedig vannak
Az út menti bokorral táncol a szél,
keréknyom tócsában, csikorog a tél,
virágot fagyaszt az ablak sarkába,
hópelyhet fúj az angyalok arcába.
Az út menti bokorral táncol a szél,
keréknyom-tócsában csikorog a tél,
virágot fagyaszt az ablak sarkába,
hópelyhet fúj az angyalok arcába.