Horváth Icu
Édesanyám, előtted most gyermekként állok,
Csokorral kezemben kisgyermekké válok.
Szorít az érzés, a térdem is megremeg,
Arcomon könny csorog, anya, most mit tegyek?
Tudod mit? Ne szólj, csak hallgasd vallomásom,
Kezed most hadd fogjam, nézd el zokogásom.
Álmos sóhajtással érkezett meg az ősz,
Hüvös hideg szele vágtatott az égen,
Lopakodó ködfolt függönyét mutatva
Eltűnik a napnak sápadtabb fényében.
Ki kukucskál odakintről havas téli éjjelen?
Mikor minden kis gyermek már szép csendesen lepihen.
Talán nyuszi, Kékcinege, csendes léptű utazó,
ily hidegben ki mászkálhat, hiszen szakad kint a hó.
Köszöntő
Eljött végre ez a szép nap, mit annyira vártatok,
Szívetekben szerelemmel egyként igent mondtatok.
Lelketekben annyi érzés, szemetekben ragyogás,
Hivatalos közös élet, kezdődhet a szárnyalás.
Ha ez az élet oly egyszerű lenne, csak egyet legyintenék,
kacagnék az együtt töltött időn, rá többé nem tekintenék.
Nem borulnék záporozó könnyeim közt szobámnak sarkába,
minden szavát nem idézném, mikor ottan voltam, a karjába`.
Életemnek túl a felén, fotelembe roskadva,
reményt vesztve mélázok eddigi életemen.
Szemem eközben az ablakot pásztázza,
és arra gondolok, milyen jó a kismadárnak...
Ami tegnap álom volt, az ma a valóság,
Könnyeimet letörli a boldog, szép remény,
Belopózva lecibáltad nehéz láncaim...
Tüzes, forró leheletét a nyárnak...
testemen gyengéden érezni akarom,
zöldellő lombkoronák árnyas rejtekéből
madarak csicsergését boldogan hallgatom.
Papirt és tollat ragadva ültem le
asztalomhoz, egy szép, tavaszi délután.
Furcsa, megmagyarázhatatlan érzés tört rám,
amiről igyekeztem nem tudomást venni.
Magányos utamat szomorúan járom,
keresem, kutatom eltűnt boldogságom.
Lelkem ordítása hallatszik a csendben,
tengernyi könnyemben süllyedezik testem.
Vergődök, szenvedek, nem bírja már karom,
sorssal vívott csatámat lassan fel is adom.
Anyák napján édesanyám,
mit mondhatna kicsi szám?
Amit eddig értem tettél,
elfeledni hogy tudnám?
Gyermekemnek
Nem volt időm elbúcsúzni tőled, drága gyermekem,
Váratlanul ért most véget lent a földi életem....
Álmomban szabad vagyok,
nem gyötörnek rossz napok,
olyan más itt életem,
nincsen benne félelem.
Nem tudlak feledni, bárhogy is akarom,
te vagy az életem, a legnagyobb vigaszom.
Te vagy az álmom hosszú éjszakákon,
reggelente mégis könnyes párnám látom.