Horváth Gabriella Mária

Horváth Gabriella Mária

Született: 1968. április 20.

Népszerűség: 23 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

A valós lehetetlen

Jagihoz

Őrület, ahogy tudatott
Eltávozva a remény,
Fájva, a valós távozott
Kilátástalanul, a kemény.

Tovább...

Csókod

Csókod egzotikus, zenélő világ,
Könnyező éjt ébreszt, engem kiált.

Tovább...

Húzó mélység

Lakatlan pitvarban csak hallgatok.
Földtől, mint rozsdás kés él, tompulok.
Csend szólít, tisztítsd meg,
Földnek nedve marja késed.

Tovább...

Lehetek valami, ami bármi

A szélnek lehelete vagyok,
Fuvallatom hóharmatot fagyaszt.
Könnyet gyűjtök a léleknek,
Ami majd tisztulást fakaszt.

Tovább...

Karácsonykor

karácsony a szememben

Varázslatos karácsonyi létben
Jégcsapok ünnepi fényben.
Hópihék szállnak csillagképben.
Angyalok dúdolnak csilingelő télben.

Tovább...

Végzet

Lélekhangokból lopott könnyek,
Tekintet távolról velem szemez.
Várva a messzi, már ringatva közel,
Szerelem sodor s végtelen kérlel.

Tovább...

Az éj

Fáradt a test, itt-ott sajog,
Szólnék, de elillant panasza.
Néha még vadul átragyog,
Ha netán szellemem sziporka.

Tovább...

Ahogy múlik

Harapva jött hát az az idő is,
Hogy már meg sem kérdezed,
Válaszom mégis úgy üvölt,
Száll a semmiben, s nem érted.

Tovább...

Csendes őrült

Sokszor az őrület
Gyűjti a perceket.
Halmokba halmoz
Mindent a képzelet.

Tovább...

Szél "csak tőled jó"

Hozzád mindig veled
rohannék az éjen át,
széllel ölelő forróság.
Hangod hozzám szól már,
néha a széllel együtt elbújtál.

Tovább...

Eltűnőben én

Eltűnőben, de néha még
a hegyek visszhangozzák
elmúló szépségem rejtekét.
Benne hallom utazó játékát,
hol jelenem múltja
izzadó verejték.

Tovább...

Halk erőd

Mint űrbéli tájban a látkép,
teljesen üresen, sötéten
képlékeny az elmém.
S mint lassan közelgő meteor,
légterembe érve letarol
felperzselve lelkem hangjait,
dühöm halkulna, érzem,
mégis elvakít.

Tovább...

Az üresség

Nyitogat egy ajtó, suttogva
engedem, eresztem velem.
Kenetlenül nyikorgó, ó, jaj.
Valamit közölni akar nekem.

Tovább...

A vágyakozó

Kapna már lángra
A lélektelen elme,
Égve, lobogva,
Magasba ébredve.

Tovább...

Érkező mosoly

Egy álomképben
Zuhanva landol egy mosoly.
Valahol a létsíkban
Találkozik a pillanat, s átkarol.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ