Horváth Edit Fresh
Diáknak már "vén", így mondja a régi dal,
Felnőttként még gyerek, útja most indul majd.
Én utam is elindult valamikor régen,
Nem tudtam, mi vár rám, de vitt a büszkeségem.
Szépséggel bontja
Fehér sziromtengerét.
Megújuló lét.
*
Sziromtengerben
Fehér fény sző új éltet.
Megkopott fényképet forgatok kezemben,
Elmélázva szemem emlékkönnyel telten.
Visszarévedek múltba időben, térben,
Pereg sok filmkocka keserűn és szépen.
A 14 stáció
1. Pilátus által halálra ítéltetett.
2. Vállán nehéz keresztet vitetett.
3. Kereszt súlya alatt először elesett.
4. Keresztúton szent anyjával találkozván,
igaz szeretetet sugározván.
Menekültem a világtól szürke messzeségbe,
Álomba zuhantam mélyen, megszűnt szenvedésem.
Kértem az Istent, beszélgessen egy kicsit velem,
Legyünk ma jóban, adjon új erőt, hitet nekem.
Százhetvenhárom éve egy vers született,
Mely ma is megdobogtat igaz szíveket.
"Rabok legyünk, vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! -"
Ma a NŐ vagyok.
Enyém az egész világ.
Holnap is így lesz.
*
Ma elém borulsz,
Virágillat beborít.
...Utazunk a Földön vadul tovább,
Se Isten, se hit minket nem szolgál,
Bennünk marad egy szép álomvilág.
...Messzeségben pihen a horizont megfáradtan.
Úttalan felhősávban kapaszkodik a homály,
Dermesztő jégvarázsban tündököl a csillogás.
Történetem visszanyúlik egészen az ókorig,
Születésem kezdetét ma túl sok homály elfedi.
Angolszászok országában lett a nevem közkedvelt,
Szerelmesek, fiatalság minden évben ünnepelt.
Ezüstös fényárban úszik a lét,
Megfélemült` már a sok szenvedés.
Szabadult szívem ódáját zengi...
Tebenned kezd új életre kelni.