Horváth Edit Fresh
Szembeszállt velem a sors, mikor kerestelek.
Megállított az idő, mikor kérdeztelek.
Magam vagyok, firkálgatok.
Pillanatok, rejtett hangok.
Ma szavakat írok,
Tegnap még halk gondolatok.
Álmaimban csillag vagyok,
sötét égen fent ragyogok.
Álmaimban Téged nézlek,
felhők fölé emelnélek.
Milyen rég távol vagy.
Arcodat idézni
már nehéz feladat.
Hangodat hallom még,
messzeségből dereng,
nem értem, mitől lett
szerelmünk jeltelen.
Emlékszel?
Mikor még féltem a magánytól,
az elárvulástól.
Mikor még remegve nyitottam szóra ajkam,
féltem, hogy szavaimmal megzavarlak.
Eljátszom a gondolattal,
színesre festem napjaimat.
Pirosat, sárgát, zöldet,
fehéret, ibolyát, meleg kéket.
Kedvesemnek
Szíveddel szeress, ne akarattal.
Szíveddel érezz, ne gondolattal.
Megszólal az óra hangja,
Tovaszáll az éji álom.
Pihent elmém újraindul,
Nincsen tovább maradásom.
Bolyongok az éjszakában,
nem találom helyemet.
Felkavar egy furcsa érzés,
üzenetem érkezett.
Álmodom a végtelent, lebegő idő körülvesz.
Utazásom messze visz, a múltat szeli, átrepít.