Horváth Edit Fresh
Játszani kellene, jó lenne,
ha adnád a kezed.
Játszani, hogy szeretsz,
játszani, hogy szeretlek.
Kevés a szó, amit hallani akarok.
Kevés a nap, amit neked adhatok.
Menni, menni, mert egy a cél.
Menni, menni, hogy odaérj.
Menni, menni, ha van kiért.
Menni, menni csillagok közé.
A régi házban üresek a falak,
Visszhangzik a múlt, kínos most a jelen.
Hiányzik a sok nevetés, kacaj,
De minden percet újra élek veled.
Sokáig harcoltam önmagammal,
ragaszkodtam túl sok mindenhez,
amiket pedig nem is akartam,
nem engedtem utat szívemhez.
Ezer vad kiáltás hangod bennem,
Csönded leszek.
Üvöltő, vad szelek szelíddé tesznek,
Csönded leszek.
Már csak emlékezem - anyák napján
Tavaly még versemmel köszöntöttelek,
idén a temetőben emlékezem neked.
Nehéz most szavakat találnom hozzád,
elválaszt a rideg márvány, kezed nem simogat már.
Anyák napjára
Már nem őrzi álmom nap mint nap,
Már nem ültet ölébe, s vigasztal.
Már nem fogja kezem és védelmez.
Már ráncai jelzik, elmúlt sok év felette.
Szembeszállt velem a sors, mikor kerestelek.
Megállított az idő, mikor kérdeztelek.
Magam vagyok, firkálgatok.
Pillanatok, rejtett hangok.
Ma szavakat írok,
Tegnap még halk gondolatok.
Álmaimban csillag vagyok,
sötét égen fent ragyogok.
Álmaimban Téged nézlek,
felhők fölé emelnélek.