Horváth- Tóth Éva

Horváth- Tóth Éva

Született: 1984. június 3.

Népszerűség: 75 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Csillaglombok

A madarak szívükbe
fagyott dallal,
csőrük szorításában
trillák halkan
vergődő hangjegyével
dideregnek
az égig érő fáknak
ága-bogán...

Tovább...

Virágzó fák

Emlékszem egy fára,
erős törzsére,
égig érő ágára,
és arra a rengeteg
illatos virágra,
amit rajta szellő lengetett,
a nap fénye meg dajkált.

Tovább...

Lécek a festék alatt

Csak egy délután volt,
- épp, mint más délutánok,
amikor nem a szemem nézett,
hanem a szívem látott.

Tovább...

Hóangyal

Az utca majdnem üres,
csak a szél szalad
faltól-falig, és csörget
csupasz ágakat,
az arcokba pírt harap,
bebújik az ablak résein,
hogy ellopja az otthon
édesdeden alvó melegét...

Tovább...

Ébredés

Zajong a város, füstös szerető,
lobban a hajnal, reszket lepedőm,
ébredés riad az éj tetemén,
a hús remeg még csontom melegén.

Tovább...

3050

Sült gesztenyék

A darvak már sehol,
de mintha a szürke toll
lelke - mint a tinta -
a szárból kiömlött volna,
átszínezve a nyárkék eget,
s a tovatűnt szárnyak
alól hamvazó hideggel
szelíd kis pelyhekben...

Tovább...

Ma még

Ma még fényt szitál
a hervadó lomb,
és issza a nevető rét
a napfény melegét,
gyöngyharmatot dajkál
az esengő szirom.

Tovább...

Hiányzol

Hiányzol. Csak így,
egyszerűen.
Nincs semmi,
de semmi cifraság,
még rím sem kell,
sem képletek,
kötött szótagok se.

Tovább...

Házak

Üres lombokat lenget a nyár
egy ház felett, kinek eresze alatt
tavaly óta nem fészkel már
semmi sem,
pókhálót tördel az idő ujja
fénytelen ablakokban,
rozsda rág ajtóvasat csikorogva,
panaszosan reccsen a padló...

Tovább...

Őrizlek magamnak

A fáról lehullt levél
noha már nem él,
övé volt a tavasz, a nyár
és benne minden vihar,
szél-tépte perc,
simogató napfény,
megannyi szomjas sóhaj,
édes gyümölcsök mosolya...

Tovább...

Csillagok

Mint álmos macska a sutban,
nyújtóz és domborul
az égbolt hamuja, s puha talpán
settenkedik a sok árnyék,
megbújva a csupasz bokrok alján.

Tovább...

Őszi gondolatok

Puhán zörren a nád
levelei közt a szél,
kerget egy rozsdabarnán
mélázó pillanatfoszlányt,
és benne rigóének didereg.
Éppen Terád gondolok,
még ha nem is hiszed.

Tovább...

Kamrák polcai

Ereszen dallamos ősz kopog,
az ágaktól elszakadt a nyár,
zajtalan hullong a sárga lomb,
avar közt a tél fészkét rakja már.

Tovább...

Tájkép ludakkal

Hangtalan úsznak a felhők,
az alkony loccsan az égen,
vadludak szárnysuhogása
csöndeket fodroz a vízen.

Tovább...

Hold ül az ágon

Tétován billen a perc
egy tölgy ágán,
elsorvad, `minek
nincs már ott a helye,
és eliramlanak
a hosszú nappalok,
az alkony sötét ajkán is
néma a suttogás.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom