Horvát Ferenc
Mikor az eget nézem,
Csak az eget,
Ezerkarú élet ragyog
Odafenn, a világ felett.
Szitáló lében keresztre feszített villanyvezetékek
nyögik búsan széteső sanzonom utolsó hangjait.
Lila ködben botorkálnak a bokrok, varjú károg,
aztán elhallgatnak a dombok is.
Zsenik homályos sorai,
kusza hangjegyei,
dühödt ecsetvonásai mögött
bujkál előlem az igazság.
Az élet nem bébipapi.
A kiszáradt perecbe
könnyen beletörik a fog.