Hont Krisztina
Pár perc és újra látlak,
Szememmel fejembe zárlak.
S ha éjszaka álmodom,
Emlékeim felnyitom.
Ha rám mosolyog
Lángra lobban szívem.
Sutba dobnám érte
Minden kincsem.
...Állj ki, mert a szerencse nem nyert,
Állj ki, nem lehetsz más úgy sem,
Állj ki, tudd: "Van valaki bennem!"...
Lépések, melyek előre vezetnek,
Lépések, melyek véget vethetnek.
Lépések, melyek vesztemet okozzák,
Egyben megmentenek.
Kiéhezett vándorlás,
A világ nem pihen.
Káros ez a haladás,
Az egyensúly elbillen.
Elkap a láng
Elég a testem,
Kínzó a fájdalom,
A tűz elért engem.